Bukarest Maraton

Fri, 18 May 2012 17:44:35 +0200

Sziasztok!
A múlt hétvégén egy hatalmas, jó hangulatú maratonon jártunk Bukarestben, a Merida Bikefun jeles képviselőivel: Peckával, Kovács Tamással, Lukács „Luki” Bálinttal és párommal, Ritával. Az olimpiai pontszerzésben már nem kell segítenem, mert elegendő pontot gyűjtöttünk a kvótaszerzéshez, így részt vehettem ezen a versenyen. Fő szponzorom, a Bikefun hívott meg a romániai Prima Evadare Mega Maratonra, amelynek az egyik fő támogatója volt a Merida.
Szerencsére repülővel szeltük át Romániát, alig volt egy óra az út. A bringákat Pecka vitte le autóval, már a hét közepén, és ki is jött értünk a reptérre. Minden fitten ment. Péntek este érkeztünk a hotelba és másnap néztük meg a pálya első 10 kilométerét az 55-bõl. A rajtterület és a célterület két különböző helyen volt. A rajt egy hatalmas téren helyezkedett el. Szükség volt rá a 2000 induló miatt. A pálya nagyon élvezetes, kanyargós, széles erdei ösvényen indult, majd beszűkült egynyomosra. Hullámos, pumpálós rész is színesítette a sík pályát az autópályás átkelés előtt. Érdekesnek tartottam az autópályás átkelést, itt szükség volt a ciklokrosszos technikára.
Másnap a szép napsütéses időben kitekertünk a főhadiszállásunkhoz közeli rajtterületre. Biztonságosabbnak éreztem a nagy tömeg miatt az erdélyi „Merida NoMad” ridereknél szabad görgőn bemelegíteni a rövid maratonra. Szerencsére az első sorból tudtunk indulni Lukival. Egymás mellett pózoltunk a sok fotósnak. Rita is ügyesen beállt a 4. sorba, még épp idejében. Hatalmas felhajtás csináltak a szervezők: helikoptert és darut is bevettetek. Sok nagy cég támogatta a versenyt, biztos megérte nekik! Egyébként le kellett zárni a nevezést kétezer főnél, mert csak ennyi volt engedélye a rendezőknek, ennyi embert tudtak biztonságosan kezelni.

A rajtolás is elég pontosan megtörtént, ahol a polgármester indította a dzsemborit. Jól kigyorsítottunk Lukival, csak egy ciklokrosszos volt előttünk. Rögtön az első kanyarban kicsúszott Tudi, a románok athéni olimpikonja a felvezető autó által kifröcskölt vízben. Ő diktálta az iramot az első farönkös akadályig, de itt túl lassan vette a farönköt és átvettem a vezetést. Nyomtam egy jó tempót és közben azt vettem észre, hogy az egynyomos, rázkódós, gyökeres résznél kiesett a kulacsom a helyéről. Frissítő nélkül végig menni 45 kilcsit nem lesz könnyű. Nem foglalkoztam vele, nyomtam tovább és a pumpálós részen élvezkedtem. Aztán jött egy vasúti sín átugrás, majd az autó utat kereszteztük egy rámpáról való leugrás után. A többiek kicsit megúsztak mögöttem, ahogy kiértünk aszfaltos útra, de később bevártam a nyolc főre csökkent élbolyt, mivel a táv első felénél voltunk és nagyrészt sík terep haladtunk. A versenytársaktól kértem egy kis vizet, amit ezúttal köszönök Nekik!

A nagy oldalszélben próbált kiszélezni az egyik román rider, de nagy küzdelmek árán rajta maradtam a tavalyi győztes bolgár versenyzővel, így már csak hárman maradtunk elöl. Az itató zónánál meg kellett állnom vizet felvenni, hogy a további kiszáradást elkerüljem. Sajnos frissítő segítségem nem volt ezért itt fél percet álltam. Enyhén dehidratált állapotban kezdtem meg az üldözést, miután tele tankoltam magam vízzel. Nem igazán tudtam ledolgozni a hátrányomat, mert elöl ketten összedolgoztak ellenem, hogy nem tudjak felérni rájuk. A Merida 29er Big Nine nagyon erre a terepre lett kitalálva, de túlerőben voltak ketten ellenem. Az üldözőim elől sikerült eltávolodnom, a gyönyörű, horgásztavakkal szegélyezett részeken.
A célba nagy ováció közepette futottam be, mintha én nyertem volna a futamot. Meg is kérdeztem Peckát: Eltévedtek előttem? Hányadik lettem? – Végül harmadik lettem. Azt hiszem, hogy legközelebb felszerelek még egy kulcstartót...
Nagyot csalódtam a versenyrendezésben, persze pozitívan! A startcsomag bőségesebb, mint itthon, a beérkezés után a tészta is igényes, finom volt és pénzdíjat is többet osztanak ki mindegyik kategóriába! Említést érdemel, hogy nagyon színvonalasak voltak az itató zónák. A szokásos banán, nápolyi, izotóniás ital, vízen kívül még bringamosó is volt féltávnál, és amin nagyon meg-lepődtem, hogy nem csak egy raklap volt letéve, hanem komoly hat férőhelyes Karcher mosó volt felállítva! Szerencsére nem volt nagy szükség a bringamosóra, mert a befutó után csak a port kellett lecsapatni. A verseny közben egy helikopter is követett minket a fotózás, videózás és a közvetítés miatt! Nem volt semmilyen eltévedés, a pálya jól volt jelölve.
Ritám az 5. helyezésért is kapott pénzt, ami fedezi a kint tartózkodás költségeit, büszke vagyok rá!

A díjkiosztó is nagyon jó hangulatban telt el, pezsgőfürdőben úsztunk! Nagyon színvonalas rendezés volt. :-) Köszönöm a Bikefun Hungary-nek és a Bikefun Romániának a sok segítséget a verseny körül! Csapatomnak a Merida Kőbánya TC.-nek is köszönöm, hogy hozzájárult az indulásomhoz, kár lett volna kihagyni... ;) Felejthetetlen élmény volt, jövőre is megyünk, ha megérjük tüdővel! :-)
A következő versenyem a Top Maraton első futama lesz Szilvásváradon, utána jelentkezem.
További képek a Galériában
Üdv, Szilárd

Buda Maraton győzelem

Fri, 4 May 2012 09:05:24 +0200

Sziasztok!

Az olimpiai válogató versenyek után tartottam egy rövid pihenőt. Nagyon éreztem a szükségességét egy versenymentes laza hétnek, a szokatlanul korai szezonkezdés miatt. A pihenő héten beiktattam egy terheléses tesztet a Cycling Sport Center laborjában, hogy még hatékonyabban tudjam folytatni az edzéseket. A vizsgálat után egyértelművé vált, hogy pontosan milyen terheléses zónákon csináljam a kemény melót a pulzus/watt-mérő segítségével. Az Ebike kupa előtti hét közepén, lazításképpen a Lite Wellnessben a szinten tartós erősítő edzés után szaunáztam néhány kört.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy fáj minden ízületem és nem kapok levegőt a náthától, sajnos szépen kihozta a szauna a lappangó betegséget. Bíztam benne, hogy hétvégére kipihenem a bennem lévő nyavalyát és jobban leszek a versenyre. Sajnos vasárnapra sem éreztem magamban az erőt, sőt még egy kis hőemelkedésem is volt reggel. Szerencsére a munka ünnepére már jobban lettem és kitekertem laza 1 óra alatt a X. Buda Marcira, hogy edzésből elinduljak a kedvenc edzőterepemen.
A Merida O.Nine Team-et választottam az XCO terep adottságai miatt, a rajtolás nagyon jó ezzel a géppel, pedig a még nehéz watt mérős kerekekkel indultam. Már az első emelkedőn csak 5-en maradtunk, Buzsó gyilkos tempójának köszönhetően. Aztán a második körben már csak hárman: Buzsó, Tánczos Gábor, én maradtunk elöl. A verseny második felére terveztem a támadást, addig jó volt a 80-90% intenzitás a nagy hőségben és még nem éreztem magam teljesen 100-asnak. A legjobb alkalom a támadásra a csúcsra vezető technikás ösvényen bizonyult, de robbantás előtt frissítettem magam egy X-Oxigénnel, majd egy XX zselével. Ezek után éreztem a kellő frissességet a full gázadáshoz, lemaradtak Buzsóék a kemény tempómnak köszönhetően.

A csúcstól már csak a fél perces előnyömet kellett megtartani és begurulni a célba. A pálya kijelölés talán most volt a legjobb és a felvezető motoros kellő távolságba mutatta az útvonalat, nem csapta a port az arcunkba. :) A belógó ágakra lehet csak panaszom, egy nagy tüskés akácos nagy sebességnél mélyen belevágott a jobb karomba... Az itató zónáknál mindig kihasználtam a vízhűtést a fejemre, nagyon jól esett a tikkasztó hőségben.
A csodakönnyű karbon O.Nine Team tökéletesen tette a dolgát, nagyon eltalált a geometriája, könnyű a kezelése a technikás ösvényeken. A következő versenyem a hétvégén az utolsó C1-es kategóriás pontszerző válogató verseny lesz Grazban, cél a pontszerzés az olimpiai kvótához!
A közel jövőben a Maraton versenyekre fókuszálok jobban, pl. a jövő hétvégén egy nagyon népszerű pénzdíjas bukaresti maratonon indulok a Merida jóvoltából. A Top Maratanokon akarok a topon lenni, az összetett elsőségért hajtani a 29er Big Nine Team csodafegyverem nyergében!
Jelentkezem grazi verseny után, addig is szurkoljatok a hétvégi pontszerzésért!
Szilárd

Maros Bike XCO Kupa

Fri, 13 Apr 2012 19:02:08 +0200

Sziasztok!
A következő válogatóversenyre egy héttel a szerb verseny után került sor, Kolozsváron. A pályát már jól ismertük az előző évből, csak a végén volt egy kis változtatás: a sziklakert után, egy félméteres ugratót tettek be a szervezők a pályába. Először mindenkit meglepett, de gond nélkül lehetett teljesíteni. A pályajáráson még por száraz volt a pálya, de éjjel megérkezett az eső, viszont másnap a déli rajtnak és a köves erdélyi talajnak köszönhetően majdnem teljesen száraz pályán versenyezhettünk, így nem kellett nyelni a port. Az egyórás bemelegítés végére egyre jobban éreztem magam, de valahogy nem tudtam ellazulni a rajtnál, merevnek éreztem a lábaimat és feszült voltam.
Ismét erős nemzetközi mezőny gyűlt össze. Én Parti mellől indulva ismét jól elkaptam a rajtot. Kilőttem a szuper könnyű O.Nine Team-mel, csak Juhász Zsolt tudott elém besorolni. A helyezkedések után a 2. helyen mentem az első kör feléig. Egy meredek köves emelkedőn támadott a lengyelek ikonja, Marek Galinski. Andris egyből ment utána. Ketten Zsolttal nem sikerült tempót váltanunk és utánuk menni. Túl nehéznek éreztem a lábaimat, hogy magasabb fordulaton menjek. Ketten maradtunk Zsolttal a 6-7. helyen. Nem tudtuk átvenni az elénk kerülő versenyzők ritmusváltását sem. Már csak egymásra figyeltünk, még Blazsó Marci is felért ránk, sőt támadott, próbált leszakítani minket. Nem hagytuk magunkat és átvettük a tempóváltást, mert Marci komoly tempót diktált. A verseny felénél az utolsó meredek emelkedőn hallottam mögöttem egy reccsenő hangot. Marcit nem láttam többet, már csak a célban mesélte el, hogy láncszakadás miatt maradt le. Az utolsó kör elején az első meredek mászásnál támadtam meg Zsoltot és sikeresen leszakítottam egy hirtelen megindulással. A célig megőriztem a 6. helyemet, mögöttem Zsolt futott be, ezzel is hozzájárulva az olimpiai kvótához.

Jobb helyezésre számítottam, mert nagyon sok munkát fektettem be az edzésekbe a jó verseny teljesítmény érdekében. Sajnos nem sikerült visszavágnom Andrisnak a szerbiai viadal után, pedig úgy éreztem, hogy tudok jobbat menni. A szezon folytatásában, az olimpiai kvalifikációs pontgyűjtés után, célom a Top Maratonokon és az erdélyi, Román maratonokon az elsőség elnyerése.
Nagyon jó érzés volt ismét Erdélyben versenyezni, mintha haza térnék, az erdélyi magyar ajkúak szurkolásának köszönhetően.
Köszönöm a sok segítséget Gábor barátomnak, RoBikenak, Lacinak és Tibinek. A csúcstechnika ismét hibátlanul működött. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a legjobb technikát sorakoztatta fel mögöttem, illetve alattam a Bikefun Hungary. ;-) Nagy köszönet érte! Eisi Karcsinak is köszönettel tartozom, hogy a tőle telhető legtöbb támogatást adja a Merida Kőbánya TC!

Hajrá MERIDA, KTC!
Szép napot mindenkinek!
További képek a Galériában
Üdv.  Szilárd

Langenlois, Szerbia

Wed, 4 Apr 2012 16:44:46 +0200

Sziasztok!
Dél-Afrika óta két versenyen vettem részt. Az egyik, a régi tavaszi klasszikusok közé tartozó Kamptal-Klassik-Trophy az osztrák sógoréknál, Langenloisban.
Ezt a versenyt inkább formába hozó edzésnek iktattam be a versenynaptáramba, mert még a válogató versenyek előtt szerettem volna éles bevetésen is kipróbálni az új, pille könnyű Merida O.Nine Superlite Team bringát. Fontosnak éreztem, hogy a 29’er gépemmel összehasonlítsam a 26”-os bringát, hogy melyikkel fogok tudni jobban haladni adott pályán.

A verseny napján, kora reggel indultunk a párommal és a barátnőjével Ausztriába. Jó dolgom volt, kiszolgálásban nem volt hiány, nagyon sokat segíttettek a csajok, ügyesek voltak.
A versenyen egész jó helyre szólítottak be, a 20. helyről rajtolhattam az erős mezőnyben. A rajt után egy kicsit visszacsúsztam és kb. a 30. hely környékén terheltem az új O.Nine pedálját. Kitartottam és a végére tartalékolt erőmet mozgósítva pár ridert le tudtam még vadászni, ami 27. helyre volt elég. Sajnos nem pontszerző helyezés, de jobb időt mentem, mint tavaly, és a helyezésem is jobb volt.
A szuper könnyű O.Nine Team-et nagyon megszeretem. Szuper jól ki lehetett gyorsítani a Ritchey SuperLogic Carbon szingós kerekeket. Gyorsabbnak éreztem a meredek mászásoknál, mint a 29’er Big Nine teamet, de a lejtőkön biztosságosabb a 29’er.
Útra keltünk hazafelé, de a kopogó éhségtől csak Bécsig jutottunk el, ahol a Práterben elfogyasztottuk a jól megérdemelt bécsi szeleteket. :-)
A másik versenyem, a szerb válogató előtt néhány rövid gyorsító edzést végeztünk Ottó bácsival, és Zolival is csak rövid szinten tartásos gyakorlatokat nyomtunk a LiteWellness-ben. A szombati korai indulás és a háromórás várakozás a határon, a török vendégmunkás roham miatt, nem tett valami jót a fittségünknek. A pályajárásra már csak két kört szántam a hosszú út fáradalmai miatt. Szerencsére előzőleg már volt lehetőségem pályát járni a héten. Egy kedves szerbiai magyar ismerősöm megmutatta a pályát, ami már a hét közepén ki volt szalagozva.
Ezután legurultunk Fruska Gora hegyről Novi Sadba, hogy megkeressük a szállásunkat. Nem volt egyszerű történet, mert még a helyiek sem tudták, hogy hol van pontosan a hotelünk. Hosszas kérdezősködések után egy helyi, szerb autós vállalkozott arra, hogy megmutassa, merre is van a hotel, de még neki is kellett némi segítség.
Másnap reggel kipihenten ébredtem, fittnek éreztem magam. A reggeli után, Barbival és Andrissal kimentünk egy verseny előtti átmozgató edzésre a fagyos szélben. Az éjjeli lehűlés után már csak 4-6 fok volt a hegyen és ráadásul még havas eső is fogadott a pályán. Szerencsére a néha előbukkanó napnak és nagy szélnek köszönhetően délutánra felszáradt a pálya és nem porzott, mint az előző napon. Később úgy döntöttünk, hogy a ciklokrosszos, hideg időjárás miatt, hatékonyabb inkább görgőn végezni a bemelegítést.
Az első sorból, Andris mellett rajtoltam, ahonnan nagyon jól ki tudtam lőni. Az első körben négyen mentünk együtt, rajtunk kívül Lami piszkított bele a házi versenyünkbe. A harmadik körben lógott meg előlünk Parti, amikor az első lejtőn egy kicsit megúsztam mögötte. Ezt kihasználva, a gyors, sík részen, ahol jobban lehetett haladni teljes gázzal próbált leszakítani. Nem bírtam utána menni, most ennyi volt bennem, inkább figyeltem a többiekre, Zsoltra és a szlovák Lamira, akik folyamatosan mögöttem haladtak. Az utolsó kör elején, a sík résznél már senki nem akart elől menni, ezért egy kicsit meghúztam a tempót, hogy ne álljunk meg teljesen. A hosszú emelkedőn Lami támadott hátulról. Próbáltam rá tenni a kereket, de egy kissé leszakadtam. Zsoltot ott hagytuk, de már csak egyenként futottunk be a célba, egymást leszakítva. Így a harmadik helyre volt elég az erőm. A következő hétvégén lesz lehetőségem a visszavágóra.

Az O.Nine Superlite Team nagyon jól viselkedett, azt csinálta, amit a gazdi parancsolt neki, úgyhogy kijár neki egy kis kényeztetés. ;-)
Köszönöm a hétvégi versenyen a segítséget Ottó bácsinak, Benkó Lacinak, Valter Tibinek és az újvidéki szurkolóknak, hogy szorítottak értem, nagyon jó érzés volt hallani! Külön köszönet Eisi Karcsinak, hogy gyorsan hazarepített és közben megismertette velem az RG sportág csínját-bínját, egy RG verseny közbeiktatásával! :-)
Sikeres szezont mindenkinek!
További képek a Galériában
Üdv.  Szilárd

Dél-Afrika, világkupa és edzések

Sun, 25 Mar 2012 06:34:55 +0200

Sziasztok!
Szorgos edzéssel telt az utolsó Dél-afrikai hetem. Készültem a világkupára. A leégés miatt felhólyagosodott karom szépen gyógyult, kezdtem megszokni a forróságot, így nagy reményekkel álltam a rajtvonalhoz.
A versenyen a 78. helyre szólítottak be. A startot nem igazán tudtam jól elkapni, mert már az első dombnál nagy volt a sorban állás, ahol beszűkült a pálya. A mezőny végére kerültem, és nem is igazán tudtam előzni az első szerpentines emelkedőn, mert még ott is szűk volt a hely. Óvatosan engedtem a gépet és a technikás szekciókat biztosabbnak láttam kihagyni, mert még nem igazán vagyunk „összenőve” az új Merida Carbon 29’er Big Nine-nal. Az első körön végigvergődtem a mezőny hátsó részén, majd a második körben magamra találtam és elkezdtem előzgetni a ridereket. Sajnos nem tartott sokáig a száguldozás. A pálya felénél az egyik köves szekciónál felütöttem a hátsó kereket, ami kihasadt. Még el szerettem volna érni a technikai zónáig, de sajnos már nem tudtam a teljesen lapos kerékkel menni, mert lefordult a külső. Tolni kényszerültem a gépet a technikai zóna felé, még bízva abban, hogy kiengednek egy újabb körre. Sajnos sok időt vett el a tolás fél körön keresztül, így a végén kiszólítottak a versenyből a 80%-os időlimit szabály alapján. Egyébként belsős kerekekkel voltam kénytelen indulni, mert még nem érkezett meg a Ritchey Carbon szingós kerékszettem, amit már nagyon várok. Ideiglenesen egy „tubeless” rendszer lett volna az igazi, de mivel még új a bringám, így nem volt időm a belső nélküli rendszer bejáratásához, és maradtam a számomra biztonságos belsőknél, sajnos pechemre.
Remélem, az elkövetkezendő versenyeken több szerencsém lesz, és bízom az eredményes folytatásban. A ciklokrossz szezon is döcögősen kezdődőt, s végül mégis magamra találtam. Most ezerrel folytatom tovább a felkészülést a válogatóversenyekre. Még tesztelem, hogy melyik géppel érdemes menni az adott pályákon. Vajon a 29’er Big Nine Team vagy a 8 kilós 26”-os O.Nine Superlite Team lesz a nyerő? Hamarosan kiderül!
A hétvégi langenlois-i versenyen tesztelem tovább a csúcstechnikát, ami formába hozó versenynek is nagyszerű lesz.
További képek a Galériában
Üdv.  Szilárd

Dél-Afrika, bemelegítés a világkupára

Wed, 14 Mar 2012 09:01:48 +0100

Sziasztok!
Az év első nagy bringás eseményével, a Bringaexpoval elindult a szezon. Főtámogatóm, a Merida hatalmas standján, mint új szponzorált versenyzőjük, én is jelen voltam mindhárom napon. A kiállított bringák közt az új versenygépeimet is meg lehetett nézni. Nagyon jól éreztem magam a három nap során, de mindig el kellett csennem egy bringát, hiszen kellett időt szakítani a reggeli bringás edzésekre is. Ottó bácsival motoros gyorsító edzéseket végeztünk, hogy jobban pörögjenek a lábaim és szokjam az intenzív terhelést. A kemény stéheres edzések után, a standon már csak laza, átmozgató szabadgörgős edzésekkel szórakoztattam a nagyérdeműt, autogram osztás mellett.
Néhány nappal később már egy hosszú és fárasztó, közel 24 órás utazás után Dél-Afrikában találtam magam. Rekkenő, 38 fokos hőség fogadott, és mindjárt az első napokban sikerült rákvörösre leégnem a pályabejárás alatt.

A nagy melegben azért sikerült abszolválnom a pietermaritzburgi világkupa tesztversenyt. Elsőre nagyon keménynek bizonyult a sziklás pálya, és bár a 29’er Big Nine jól vette az akadályokat, mégsem volt egyszerű menet az erős mezőnynek és a szokatlan időjárásnak köszönhetően. Az első kör még egész jól ment, a rajtot is jól elkaptam. Aztán a második körben éreztem, hogy fejbe talált a rettegett „kalapácsos ember”. Kezdett elfogyni az erőm és csak csúsztam hátra. Benyomtam egy Nutrixxion Citrus Coffein zselét, amitől kicsivel jobban mentem, de éreztem a lábaimon, hogy nem igazán fittek, amit a hosszú utazásnak és a kevés pihenőnek tudtam be. Bízom a jövőbeli jó teljesítményben, remélem, hogy csak rossz napot fogtam ki. Még korántsem vagyok megelégedve magammal, sajnos még körhátrányt is kaptam, de ezt ne mondjátok el senkinek! ;-)

Újabb pályabejárásokkal készülök tovább a világkupa futamra, hogy magabiztosabban menjen a versenyzés. A tekerés mellett TRX-es edzésekkel tartom formában az izomtónusokat a felsőtestemen, ami fontos a gép irányításához.
Nagyon köszönöm Benkó Lacinak és Erdélyi Eszternek a sok segítséget!
Szurkoljatok megrakom a VK-t! ;-)
További képek a Galériában
Üdv.  Szilárd

Mallorca, második felvonás

Wed, 22 Feb 2012 22:20:13 +0100

Sziasztok!
Most már itthonról írok, tegnap éjjel szerencsésen megérkeztünk Mallorcáról. A Meridás sajtótábor után még egy hetet edzőtáboroztunk Tufival és az ott maradt Multivan-Merida csapattagokkal. A hosszú állóképességi napokon mentünk együtt velük, a többi napokon már gyorsító edzésekkel készültek az andalúziai több napos mountain bike megamaraton megméretésre.

Egyelőre max intenzitású edzéseket nem erőltettem, majd ha eljön az ideje. Álltálában 4-5 órás hegyi edéseket mentünk erő betéttekkel fűszerezve a hegyen, hogy még izgalmasabb legyen a felfele menet is. A hegyi utak szinte mindig nedvesek, csúszósak voltak a pára lecsapódástól vagy az esőtől. Ráadásul sok helyen a csúszósabb fajta szürke aszfalt tette izgalmassá a szerpentines lejtőket. Persze a gyönyörű táj és a szerencsére beköszöntő napsütés és felmelegedés inkább pozitívan hatott ránk!

Mentünk egy 4,5 órás hullámos kört is a maraton versenyek specialistáival, Andreas Kugleral, Hannes Genzzeval és még két német maratonista a Centurion-Vaude csapatból erősítette az edző csapatot. Akkor a többiek még lazábbat mentek vagy éppen José pihent, mert az egész Multivan Merida csapatot ledöntötte a megfázás, talán a hétvégi hidegben a rövidgatyás fotózás is hozzájárult ehhez. Hamar eltelt a 4,5 órás edzés, dombokon, 30 fölötti átlaggal, csak jó erős társaság kell hozzá. Tanultunk egy új váltás-technikát is a sorban, ami Hannes szerint azért jó, hogy mindenki, mindenkivel tudjon beszélgetni. Úgy mentünk, mintha országúton lánctalpaztunk volna, csak nem folyamatosan forogtunk, hanemkettes sorban, és elöl a bal oldali ember váltásnál előrement, és a mögötte lévő zárkózott mellé. Ezután így mentünk pár percig, újabb csere, és így tovább. Tényleg jó volt, mert mindig találtunk új témát, nem ugyanazzal nyomtuk le egy párban az edzést.

Utolsó előtti nap mentünk még egy kemény hegyes hosszú edzést Soller felé, az edzésen a hegyig együtt mentünk Kuglival. Aztán külön váltak útjaink, max intenzitású résztávos montis edzéseket csinált a 29-es Big Nine Teamel, hogy még jobban szokja az új bringa beállításait és az új cipőt a hétvégén kezdődő andalúziai maratonra. Tetemes mennyiségű szériával készült 40 másodperces intervallokból…

Tufival elmentünk a közel 1000 méteres hágóra ahol zuhogni kezdett az eső és csak 4 fok volt. Felfele nem nagyon zavart a hideg eső és körülöttünk összefüggő hótakaró. A hágón tetején átbukva, a vak sötét alagút átgurulás után elállt az eső. Lefelé szétázva nem volt leányálom zuhanni egyhuzamban 900 méter szintet a csúszós hajtűkanyarokban. Nem igazán éreztem a gumik csúszási határát az új Scultura Evo bringán, ezért inkább óvatosabban mentem lefele és hideg miatt is jobb volt húzni a féket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ketten ültünk a bringán, én meg a majré! :-) Tufó megint eszeveszettül engedte a vasat, mintha csak a veszélyt élvezné a lejtőn.

Szerencsésen megérkeztünk Sollerba, ahol egy kis kajával feltankoltunk, de még maradtunk tovább az étteremben a zuhogó eső miatt. A sötét felhők elvonulta után vacogó fogakkal indultunk el a meleg helységből, de gyorsan felmelegedtünk a solleri hegyen. Két fiatal belga országuti versenyzőt befogtunk a hegy aljában, akiknek úgy tűnt, belegázoltunk a becsületükbe azzal, hogy megelőztük őket. Próbált minket leszakítani az egyik, de csak a csapattársa adta meg magát, aztán Tufinak is sok volt a tempó. Nekem még pont elviselhető volt a 350-400 W intenzítás, a hegyi hajrára egyszerre érkeztünk. A belga-balgát annyira lefárasztottam, hogy mikor megkérdezte, honnan jöttünk, azt sem tudta, hol van kis hazánk.

Lefele guruló verseny volt a szokásos félig vizes szürke aszfalton. Egyik hajtűkanyarban Tufi csúszó gumikkal vette be a kanyart, még a lábát is lerakta. Onnantól kezdve ők is ketten ültek a brinyón. :-) Hazafele Alcuidanak még az Orient hegyet is beiktattuk az edzésbe, mert ragyogó napsütés, 19 fok kerekedet a téli hideg időből. Az edzés végén is jól éreztem magam, pedig 2500 m szintet mentünk 6 óra alatt, nehéz időjárási körülmények között.

Az utolsó nap még egy laza két órát mentünk országúton, majd délután hasonló paraméterekkel rendelkező holland bajnok Rudi van Houts 19-es Big Nine karbon team bringáján teszteltem a nekem megfelelő váz, és kiegészítők méretét, ez nagy segítség volt, hogy most a héten sikerüljön belőni a Meridát Ritchey kiegészítőkkel. Közben José elmeslte a versenyszezon terveit és ö is tanácsot adott a megfelelő méret kiválasztásához. Ők is a mai napon finom hangolták az új 29-es Big Nine Carbon gépeket, hogy a hétvégén kiválóan muzsikájának a többnaposversenyen.
Nagyon élveztem ezt a 10 napot Mallorcán, még a néha rossz idő ellenére is feldobódtam, hogy a Merida csapattal is tudtam együtt edzeni és megismerkedni. Köszönöm a klubomnak a Merida-Kőbánya TC-nek és a Bikefun-nak a nagyszerű lehetőséget.
További képek a Galériában
Üdv.  Szilárd