A múlt hétvégén egy hatalmas, jó hangulatú maratonon jártunk Bukarestben, a Merida Bikefun jeles képviselőivel: Peckával, Kovács Tamással, Lukács „Luki” Bálinttal és párommal, Ritával. Az olimpiai pontszerzésben már nem kell segítenem, mert elegendő pontot gyűjtöttünk a kvótaszerzéshez, így részt vehettem ezen a versenyen. Fő szponzorom, a Bikefun hívott meg a romániai Prima Evadare Mega Maratonra, amelynek az egyik fő támogatója volt a Merida.
Szerencsére repülővel szeltük át Romániát, alig volt egy óra az út. A bringákat Pecka vitte le autóval, már a hét közepén, és ki is jött értünk a reptérre. Minden fitten ment. Péntek este érkeztünk a hotelba és másnap néztük meg a pálya első 10 kilométerét az 55-bõl. A rajtterület és a célterület két különböző helyen volt. A rajt egy hatalmas téren helyezkedett el. Szükség volt rá a 2000 induló miatt. A pálya nagyon élvezetes, kanyargós, széles erdei ösvényen indult, majd beszűkült egynyomosra. Hullámos, pumpálós rész is színesítette a sík pályát az autópályás átkelés előtt. Érdekesnek tartottam az autópályás átkelést, itt szükség volt a ciklokrosszos technikára.
Másnap a szép napsütéses időben kitekertünk a főhadiszállásunkhoz közeli rajtterületre. Biztonságosabbnak éreztem a nagy tömeg miatt az erdélyi „Merida NoMad” ridereknél szabad görgőn bemelegíteni a rövid maratonra. Szerencsére az első sorból tudtunk indulni Lukival. Egymás mellett pózoltunk a sok fotósnak. Rita is ügyesen beállt a 4. sorba, még épp idejében. Hatalmas felhajtás csináltak a szervezők: helikoptert és darut is bevettetek. Sok nagy cég támogatta a versenyt, biztos megérte nekik! Egyébként le kellett zárni a nevezést kétezer főnél, mert csak ennyi volt engedélye a rendezőknek, ennyi embert tudtak biztonságosan kezelni.
A rajtolás is elég pontosan megtörtént, ahol a polgármester indította a dzsemborit. Jól kigyorsítottunk Lukival, csak egy ciklokrosszos volt előttünk. Rögtön az első kanyarban kicsúszott Tudi, a románok athéni olimpikonja a felvezető autó által kifröcskölt vízben. Ő diktálta az iramot az első farönkös akadályig, de itt túl lassan vette a farönköt és átvettem a vezetést. Nyomtam egy jó tempót és közben azt vettem észre, hogy az egynyomos, rázkódós, gyökeres résznél kiesett a kulacsom a helyéről. Frissítő nélkül végig menni 45 kilcsit nem lesz könnyű. Nem foglalkoztam vele, nyomtam tovább és a pumpálós részen élvezkedtem. Aztán jött egy vasúti sín átugrás, majd az autó utat kereszteztük egy rámpáról való leugrás után. A többiek kicsit megúsztak mögöttem, ahogy kiértünk aszfaltos útra, de később bevártam a nyolc főre csökkent élbolyt, mivel a táv első felénél voltunk és nagyrészt sík terep haladtunk. A versenytársaktól kértem egy kis vizet, amit ezúttal köszönök Nekik!
A nagy oldalszélben próbált kiszélezni az egyik román rider, de nagy küzdelmek árán rajta maradtam a tavalyi győztes bolgár versenyzővel, így már csak hárman maradtunk elöl.
Az itató zónánál meg kellett állnom vizet felvenni, hogy a további kiszáradást elkerüljem.
Sajnos frissítő segítségem nem volt ezért itt fél percet álltam. Enyhén dehidratált állapotban kezdtem meg az üldözést, miután tele tankoltam magam vízzel. Nem igazán tudtam ledolgozni a hátrányomat, mert elöl ketten összedolgoztak ellenem, hogy nem tudjak felérni rájuk. A Merida 29er Big Nine nagyon erre a terepre lett kitalálva, de túlerőben voltak ketten ellenem. Az üldözőim elől sikerült eltávolodnom, a gyönyörű, horgásztavakkal szegélyezett részeken.
A célba nagy ováció közepette futottam be, mintha én nyertem volna a futamot. Meg is kérdeztem Peckát: Eltévedtek előttem? Hányadik lettem? – Végül harmadik lettem. Azt hiszem, hogy legközelebb felszerelek még egy kulcstartót…
Nagyot csalódtam a versenyrendezésben, persze pozitívan! A startcsomag bőségesebb, mint itthon, a beérkezés után a tészta is igényes, finom volt és pénzdíjat is többet osztanak ki mindegyik kategóriába! Említést érdemel, hogy nagyon színvonalasak voltak az itató zónák. A szokásos banán, nápolyi, izotóniás ital, vízen kívül még bringamosó is volt féltávnál, és amin nagyon meg-lepődtem, hogy nem csak egy raklap volt letéve, hanem komoly hat férőhelyes Karcher mosó volt felállítva! Szerencsére nem volt nagy szükség a bringamosóra, mert a befutó után csak a port kellett lecsapatni. A verseny közben egy helikopter is követett minket a fotózás, videózás és a közvetítés miatt! Nem volt semmilyen eltévedés, a pálya jól volt jelölve.
Ritám az 5. helyezésért is kapott pénzt, ami fedezi a kint tartózkodás költségeit, büszke vagyok rá!
A díjkiosztó is nagyon jó hangulatban telt el, pezsgőfürdőben úsztunk! Nagyon színvonalas rendezés volt. :-) Köszönöm a Bikefun Hungary-nek és a Bikefun Romániának a sok segítséget a verseny körül! Csapatomnak a Merida Kőbánya TC.-nek is köszönöm, hogy hozzájárult az indulásomhoz, kár lett volna kihagyni… ;) Felejthetetlen élmény volt, jövőre is megyünk, ha megérjük tüdővel! :-)
A következő versenyem a Top Maraton első futama lesz Szilvásváradon, utána jelentkezem.