A sorra következő versenyem hétvégén volt szülővárosomban, Zalaegerszegen. A hazai pálya előnyét élveztem. Még régebben, ifjú titánként sokat edzettem ezen a terepen, de ezektől a kaptatóktól kicsit elszoktam. A verseny előtt több kört is tettem a pályán, hogy szoktassam izmaimat a meredek emelkedőkön a nagyobb teljesítmény leadásához. Ezt részben sikerült abszolválni, egyre könnyebbnek éreztem a hirtelen kapaszkodókat. Kevés volt az idő a két verseny között az erőnlétem növeléséhez. Egyébként, a versenyt még izgalmasabbá tette a pénteki felhőszakadás, de szerencsére az özönvízszerű eső gyorsan lefolyt a pályán. Már a szombati pályajáráson sem voltak futós részek, csak kicsit jobban csúsztak a gyökerek.
A versenyen is hasonlóan alakultak a terepviszonyok – csak kissé kifékezték előttünk a korábbi futam versenyzői- jobban kellett figyelni a kanyarokban. Szerintem, a pálya most sikerült a legkeményebbre az eddigi zalaegerszegi versenyekhez képest, még néhány technikásabb részt is bele csempésztek a rendezők. A terep adottságai maximálisan ki lettek használva, jobbat már csak a TV torony felőli oldalon lehet csinálni, ahol a DH verseny is volt. Majd talán jövőre…
Térjünk vissza, hogy mi is történt a versenyen. A rajtnál családias volt a hangulat, néhány külföldivel megtűzdelve.
A start után elsőnek lőttem ki, így elkerültem a kanyarban megmaradt sáros pocsolya kerülgetését.
Hamar megléptünk a többiektől Parti Andrissal, a legtovább a szlovák Haring Martin bírta velünk. Négy körön keresztül bolyozva mentünk ketten Andrissal, majd a negyedik körben próbáltam leszakítani, egy kis előnyt sikerült kicsikarni. Az ötödik kör elején jobbnak láttam bevárni Andrist. Az 5. kör közepén az egyik lejtős gyökeres kanyarban megcsúsztam Andris mögött. Észrevette, hogy kissé megúszok mögötte, ezt kihasználva meglószolta a következő emelkedőt. Próbálkoztam felzárkózni rá, de egyre jobban távolodott tőlem. Jót meccseltünk egymással, nem adtam könnyen az elsőséget, de nem sikerült a visszavágó.
Az olimpia kvalifikációhoz elég sok pontot bezsebeltünk. Jó helyen állunk a nemzetek között is. Köszönöm mindenkinek a szurkolást, sokan szorítottak nekem a hazai pályán.
Az utolsó XCO Magyar Kupán, kihirdették az összetett állást, amit megnyertem 2010-ben is.
Az itatást köszönöm Gabinak, Erikának és Cseh Verának, a fotókat Panyi Jánosnak.
Két hét múlva Mátra Maraton, egyben maraton bajnokság is lesz, címvédőként indulok, szeretném megvédeni a bajnoki címet. Addig még megteszek mindent, hogy javítsak az edzettségi állapotomon, és még jobb formában indulhassak neki a legmagasabb hazai hegynek.
Drukkoljatok, hogy megőrizzem a maraton bajnoki trikót!