Hétvégén egy újabb Class 2-es versenyen voltunk a válogatottal,(Benkó Barbi, Dósa Eszter, Juhász Zsolt) illetve az Euro One csapattal.
Ezúttal a szlovéniai Ravne-ba vettük az irányt, röpke 5 órás út volt Budapest-től.
Nagyon szép volt a táj. Egy folyó völgyében vezetett az út Ravne feleé, ahogy lejöttünk Maribor-nál az autópályáról. Egy kis panzióban volt a szállásunk a folyó völgyében, amit 1000 méteres hegyek vettek körül. A sok legelő Ausztriára emlékeztetett, csak az utak minőségéből lehet érezni, hogy mégsem az osztrák sógoréknál vagyunk.
A pályát délután 5 körül jártuk be a gyerek versenyek után, én előtte még abszolváltam egy gyors fékbetét cserét. Egy kis bemelegítés országúton, aztán 2 kört mentem a pályán, különösebb technikai nehézséget nem okozott. Néhány évvel ezelőtt már voltam itt Ruszin Ricsi kíséretében. Nagyából emlékeztem a pályára, szinte ugyanaz volt a nyomvonal. Nekem tetszett a pálya akkor is, most valamivel szárazabb volt a talaj, nem csúsztak a gyökerek. Néhány gyökeres, köves letörés nehezítette a pályát. Az emelkedők egy sípályán kígyóztak fel szakaszosan néhány meredek résszel.
Másnap 10-kor rajtoltak a csajok, Barbi 2. , Eszter 5. helyen végzett, gratulálok a szép eredményekhez.
Mi 12-körül rajtoltunk a sportközpont elől, 8 kör volt a napi penzum a 4,6 km-es kör pályán, az első sorból indultunk Zsoltival. Jó pár náció vett részt a Szlovén Kupán (orosz, osztrák, ukrán, japán, ír). Elsőnek lőttem ki. Utánam jött az orosz Pechenin, aztán Zsolt tette a kereket, majd később utolért minket az osztrák Gehbauer. Egy kört vezettem én, aztán leadtam a vezetést a fiataloknak. Három kört hárman-négyen vonatoztunk együtt, aztán éreztem, hogy a gyomrommal nincs minden rendben. A végére jobban éreztem magam, de addig visszacsúsztam a 6. helyre. Az utolsó kör végén meglepett egy Szlovén versenyző, és megelőzött a lejtőn. Nem hagytam magam, és visszaelőztem a lépcső előtt. Ezerrel le a lépcsőn és az utolsó 50 méteren sprinteltünk egy nagyot az én javamra. Nem vagyok megelégedve magammal, biztos többre lettem volna képes, ha nincs semmi bajom. Zsoltnak nagy gratula, mert ledurrantotta a versenyt, megvert mindenkit. Összesen ketten 38 pontot szereztünk az országnak. Köszönöm a versenyen a segítséget Valter Tibinek, Benkó Lacinak és Barbinak. Köszönettel tartozom edzőmnek Pocsföldi Ottó-nak a motoros edzésekért, az OB-ra hegyezük a formát. :)
A következő megmérettetés a Duna Maraton lesz, már csak ez a verseny meghódítása hiányzik a Top Maraton sorozatból és jó edzésnek bízonyul a közeledő XCO OB-hoz…