Dél-Afrika óta két versenyen vettem részt. Az egyik, a régi tavaszi klasszikusok közé tartozó Kamptal-Klassik-Trophy az osztrák sógoréknál, Langenloisban.

Ezt a versenyt inkább formába hozó edzésnek iktattam be a versenynaptáramba, mert még a válogató versenyek előtt szerettem volna éles bevetésen is kipróbálni az új, pille könnyű Merida O.Nine Superlite Team bringát. Fontosnak éreztem, hogy a 29’er gépemmel összehasonlítsam a 26”-os bringát, hogy melyikkel fogok tudni jobban haladni adott pályán.

langenlois1

A verseny napján, kora reggel indultunk a párommal és a barátnőjével Ausztriába. Jó dolgom volt, kiszolgálásban nem volt hiány, nagyon sokat segíttettek a csajok, ügyesek voltak…

langenlois2

A versenyen egész jó helyre szólítottak be, a 20. helyről rajtolhattam az erős mezőnyben. A rajt után egy kicsit visszacsúsztam és kb. a 30. hely környékén terheltem az új O.Nine pedálját. Kitartottam és a végére tartalékolt erőmet mozgósítva pár ridert le tudtam még vadászni, ami 27. helyre volt elég. Sajnos nem pontszerző helyezés, de jobb időt mentem, mint tavaly, és a helyezésem is jobb volt.

A szuper könnyű O.Nine Team-et nagyon megszeretem. Szuper jól ki lehetett gyorsítani a Ritchey SuperLogic Carbon szingós kerekeket. Gyorsabbnak éreztem a meredek mászásoknál, mint a 29’er Big Nine teamet, de a lejtőkön biztosságosabb a 29’er.

Útra keltünk hazafelé, de a kopogó éhségtől csak Bécsig jutottunk el, ahol a Práterben elfogyasztottuk a jól megérdemelt bécsi szeleteket. :-)

A másik versenyem, a szerb válogató előtt néhány rövid gyorsító edzést végeztünk Ottó bácsival, és Zolival is csak rövid szinten tartásos gyakorlatokat nyomtunk a LiteWellness-ben. A szombati korai indulás és a háromórás várakozás a határon, a török vendégmunkás roham miatt, nem tett valami jót a fittségünknek. A pályajárásra már csak két kört szántam a hosszú út fáradalmai miatt. Szerencsére előzőleg már volt lehetőségem pályát járni a héten. Egy kedves szerbiai magyar ismerősöm megmutatta a pályát, ami már a hét közepén ki volt szalagozva.

Ezután legurultunk Fruska Gora hegyről Novi Sadba, hogy megkeressük a szállásunkat. Nem volt egyszerű történet, mert még a helyiek sem tudták, hogy hol van pontosan a hotelünk. Hosszas kérdezősködések után egy helyi, szerb autós vállalkozott arra, hogy megmutassa, Fruska Goramerre is van a hotel, de még neki is kellett némi segítség.

Másnap reggel kipihenten ébredtem, fittnek éreztem magam. A reggeli után, Barbival és Andrissal kimentünk egy verseny előtti átmozgató edzésre a fagyos szélben. Az éjjeli lehűlés után már csak 4-6 fok volt a hegyen és ráadásul még havas eső is fogadott a pályán. Szerencsére a néha előbukkanó napnak és nagy szélnek köszönhetően délutánra felszáradt a pálya és nem porzott, mint az előző napon. Később úgy döntöttünk, hogy a ciklokrosszos, hideg időjárás miatt, hatékonyabb inkább görgőn végezni a bemelegítést.

Az első sorból, Andris mellett rajtoltam, ahonnan nagyon jól ki tudtam lőni. Az első körben négyen mentünk együtt, rajtunk kívül Lami piszkított bele a házi versenyünkbe. A harmadik körben lógott meg előlünk Parti, amikor az első lejtőn egy kicsit megúsztam mögötte. Ezt kihasználva, a gyors, sík részen, ahol jobban lehetett haladni teljes gázzal próbált leszakítani. Nem bírtam utána menni, most ennyi volt bennem, inkább figyeltem a többiekre, Zsoltra és a szlovák Lamira, akik folyamatosan mögöttem haladtak. Az utolsó kör elején, a sík résznél már senki nem akart elől menni, ezért egy kicsit meghúztam a tempót, hogy ne álljunk meg teljesen. A hosszú emelkedőn Lami támadott hátulról. Próbáltam rá tenni a kereket, de egy kissé leszakadtam. Zsoltot ott hagytuk, de már csak egyenként futottunk be a célba, egymást leszakítva. Így a harmadik helyre volt elég az erőm. A következő hétvégén lesz lehetőségem a visszavágóra.

Fruska-Gora2

Az O.Nine Superlite Team nagyon jól viselkedett, azt csinálta, amit a gazdi parancsolt neki, úgyhogy kijár neki egy kis kényeztetés. ;-)

Köszönöm a hétvégi versenyen a segítséget Ottó bácsinak, Benkó Lacinak, Valter Tibinek és az újvidéki szurkolóknak, hogy szorítottak értem, nagyon jó érzés volt hallani! Külön köszönet Eisi Karcsinak, hogy gyorsan hazarepített és közben megismertette velem az RG sportág csínját-bínját, egy RG verseny közbeiktatásával! :-)

Sikeres szezont mindenkinek!