Hétvégén egy C1-es kategóriás török versenyen álltunk rajthoz Manisa-ban. A válogatottat rajtam kívül Benkó Barbi, Dósa Eszter, Parti Andris és Benkó Laci kísérő képviselte. Nem kezdődött egyszerűen az indulás: először bedöglött a poggyászt szállító futószalag a check in pultnál, ahol sorba kellett állni. Másik pulthoz küldtek át mindenkit, csúszott a gépünk 1 órát, majd Isztambul-ban az Izmir-i járat is késett 1,5 órát. Éjfélre érkeztünk meg a szállásunkra, az Izmir belváros
dzsungel közepére. Itt még nagyon pörgött az éjszakai élet, mivel a szálloda szomszédságában éjszakai bár(didi bár) volt. Másnap a reggeli után, egyhangúan úgy határoztunk, hogy a verseny helyszínén Manisa-ba költözünk át. Összeraktuk a bicókat, elmentünk Eszterrel egy bringás
boltba pumpálni, ahol szívélyesen segítettek nekünk, még a verseny központ helyszínét is megadták.
Közben Laci kölcsönzött egy verdát, amivel áthozta a csomagokat Manisa-ba. Mi edzés gyanánt tekertünk át 40km-et, a borzasztóan forgalmas 3×3 sávos autóúton. Voltak izgalmas
pillanatok, nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Szerencsére túléltük az utat és megtaláltuk a verseny helyszínét…
Csak a pályán nem tudtunk menni kijelölés hiánya miatt. Szállást a pályához közeli hotelekben néztünk, Laci véletlenül megtalálta a verseny hivatalos szállását, amit
a török szövetség eltitkolt. Elég fullos hotel, itt ráadásul kedvezményes áron szállhatunk meg 1 hétig, amíg nem repülünk vissza Isztanbul-ba. A verseny előtt egy órát melegítettünk a versenyközpont körüli hegyen. A rajt csúszott 15 percet, én többre számítottam az előkészületek látván, de összeszedték magukat a törökök, még a helyi tűzoltó erőket is bevetették.
Sajnos csak a 2. sorba fértünk be Andrissal, mert a többiek több pontot szereztek a sok hazai török C kategóriás versenyeken. A rajtot elszúrtam, mert kiakadt a lábam a pedálból és a pálya elég hamar beszűkült, a 10. helyen kezdtem meg a 7 kört. Nehezen jutottam előre az egynyomos ösvényeken, Andrisék négyen mentek elől, (török bajnok, görög bajnok és egy svájci kakukktojás) közben én fokozatosan jöttem fel. A második kör közepére értem utol a 3 főre fogyatkozott élbolyt, mert Andris robbantott tőlük. Megpróbáltam utána eredni. Még látótávolságon belül volt, de nem tudtam közeledni. A többieket leszakítottam a 3. körben. Magányosan köröztem a pályán Andrist üldözve. A pályanyomvonal egy szép fenyőerdőben volt kijelölve, két viszonylag hosszú emelkedő és élvezetes köves, kanyargós lefelé nehezítette a pályát.
A befutóra maradt a sorrend Parti, én és a török bajnok, majd a görög bajnok futott be 4. helyen. A csajok is hozták a maximumot, Barbi első, Eszter 2., gratula nekik. 100 pontot szereztünk. Ezzel a hatalmas pont mennyiséggel jelentősen előre lépünk a világranglistán és az ország ranglistán is. Szerettem volna megnyerni, de nem jött össze, majd a következő hétvégén az Isztambul-hoz közeli Kocaelibe, remélem jobban kijön a lépés. Köszönöm Benkó Lacinak a nagyon sok segítséget, neki is köszönhető a sikeres versenyzésünk. Edzőmnek is köszönettel tartozom a stéheres edzésekért, remélem meg tudom hálálni a következő versenyen…
Szurkoljatok, hogy hasonló eredményeket érjünk el, csak annyi különbséggel, hogy az én nevem mellett legyen az 1-es, de csak az eredménylistán. :)