A maraton magyar bajnoksággal ért véget a hazai mtb szezon. Hajszál híján nem sikerült magamon tartani a bajnoki mezt.
Mi is történt a versenyen belülről nézve: a verseny előtt bemelegítettem 40 percet a kékesi sípályás kezdés miatt, hogy ne legyen gond a meredek részen, általában valaki meghúzza a hegyet.
Pontban fél 10-kor eldördült a rajtpisztoly, szépen gurultunk az aszfaltos részen Mátraháza felé. Majd egy jobbos kanyar után megkezdtük a Kékes mászást. Ahogy beértünk terepre Melts Andris nyomta meg a sípályát a meredek részeken, nem esett túl jól, de készültem rá. :) A Kékesről lefelé összerázódott a mezőny, kb. 8-an bolyoztunk elől, néhányan váltottuk egymást elől, nem nagyon akart senki vezetni. Blazsó Marci sprintelgetett néhányszor, hogy ne legyen kellemes másnak sem az egyenletes tempó. A görgöi erdészeti aszfalt úton úgy éreztem magam, mintha országúti versenyen lennék a sok aszfalt és a 8-as boly miatt. Elérkeztünk a 60. km-hez, ahol a mátraszentimrei hosszú kemény mászás végére már csak hárman maradtunk, a két Andris és én. Együtt nyomtuk a pedált a mátraszentlászlói itató zónáig, itt kaptam a Kétkerékvendégházas Orsitól kulacsot, zseléket, nagyon köszönöm, életmentő volt. Az itató zónát követő aszfaltos meredek részen ment el tőlünk Parti Andris, sajnos nem figyeltem rá, mert két pofára nyomtam be a Speed zselét az eléhezés ellen. Végeztem a „zabálással”, és Parti után eredtem. Melts nem tudott velem jönni, egyedül üldöztem Andrist…
Az utolért középtávosok végig biztattak, nincs messze, 30-40 mp-t mondtak.
Sajnos csak a görgöi útra ráfordulva láttam meg Partit. A motorossal mentek egymás mellett. Teljes gázra kapcsoltam, ing-gatya nyomtam. Az utolsó balos kanyarban értem utol, de a felvezető motoros közöttünk volt, ezért nem tudtam meglepni Andrist, és nem tudtam lendületből előzni. Rákiabáltam a motorosra, de amire szabad volt az út közöttünk, már kezdődött a gyors lejtőzés az Adrenalin Parkba. A pálya utolsó 300-400 méteres nyomvonala nem tette lehetővé az előzést a sok lassító kanyar miatt.
Nem sokkal maradtam le az első helyről, sprintelésre kevés volt a távolság a lassító kanyaroktól a célkapuig.
Dühösnek érzem magam a motoros akadályozása miatt, de azért nem adtam fel, a célig küzdöttem, ahogy csak bírtam.
Egyébként a táv is rövidebb volt 2 km-rel, csak 87km-t mentünk. Kimaradt a galyatetői mászásból az egynyomos hullámos rész, lehet hogy csak ez kellett volna. De ahogy Zerge mester mondaná, volna kategória nincs. Ha már Zergénél tartunk, az előző hétvégén sokat segített a pályajárásban a Garmin Edge 500-as navigálása az erdőben, köszi Zerge. :)
Az itatást köszönöm Erikának, Jimmynek, Zsókának, Jánosnak, Orsinak, nélkületek nem jutottam volna célba. :)
Az én verseny szezonomnak nincs vége, még ősszel néhány XCO világranglista pontgyűjtő versenyre megyünk a válogatottal Törökországba.
A technikával minden rendbe volt, csak a hátsó váltó görgőnél találtam egy beszorult fadarabot, ami lassította a hajtást.
Elől és hátul Racing Ralf 2.2 Joe’s tejjel installálva a DTswiss XR350 felnire, 2×10 XX rendszer, 2010 fehér-arany Magellan Pyxis Team váz, jól bírta a verseny okozta kemény terhelést a BTS kiegészítökkel. Köszönöm a képeket Panyi Jánosnak és Tirszin Jánosnak, Hostya Zoltának.
Jelentkezem a soron következő verseny után.