Egy három napos francia S2 kategóriás versenyen vagyok túl, amelyet a svájci határtól nem messze, a Jura hegységben rendeztek meg, immáron 5. alkalommal.
Hárman utaztunk, Dósa Eszter és én mint magyar válogatott, Szász Viktor pedig kísért minket.
Az első nap este 7-kor mentem egy 6,5 km-es egyenkénti időfutamot, amely egy rendkívül sziklás, technikás körből állt közel 315 méter szintkülönbséggel. Még a rajtolásom előtt 2 kört tudtam gyakorolni a pályán szerencsére, az első körben egy sziklás letörésen első keréken sikerült lemennem, ami után egy másik szikla állított meg… Egy fára felcsavarodott a bringám, így nem esett rám több méter magasból, a könyökömmel meg tompítottam a földre érkezést… :) Szerencsére egybenmaradt a bringám és én is, csak a könyökömet fájlaltam kicsit. De idő nem volt nyalogatni a sebeimet, mert nem sok volt hátra pályazárásig…
Az indítás a legjobb 5-nek a világranglistán 1 percenként volt, a többieknek fél percenként. Én ötödikneknek indultam, előttem a brazil bajnok indult, mögöttem peidg svájci, belga riderek. A rajtolás előtt még egy Nutrixxion XX gélt benyomtam, hogy kellően felpörögjek és egy X-oxigén ampullát, hogy a savasodást kordában tartsa.
Teljes gázzal végignyomtam az egy kört, az emelkedőkön megközelítettem a brazil srácot, lejtőn kicsit lemaradtam. A végére 1 másodpercet kaptam tőle, így a 8. helyen fejeztem be az időfutamot. Az első napot nagy előnnyel Maxime Marotte nyerte, aki az offenburgi világkupán 3. helyezést ért el és a világranglistán 7. helyen áll.
A második etapon egy 45 km-es maratonkört kellett teljesíteni. A lassú rajt után beértünk terepre és elkezdődött az adok-kapok játék a jó helyezkedésért, mert nagyon sok egynyomos ösvény volt a pályában. Én el tudtam menni az élbollyal és a táv feléig tudtam magam tartani. Ám a frissítőzóna után 5 km-rel éreztem, hogy a bal cipőm nagyon mozog a pedálban. Egyre jobban lötyögött a stopli, majd egy tolós rész után már nem tudtam visszaakasztani a pedálba, csak nyomni tudtam a pedált bal lábbal.
A sziklás lefeléken párszor újraszülettem, úgy éreztem magam, mint egy rodeós, mindig le akart dobni a lovam. Még 15 km -t rodeóztam a technikai zónáig. Ott gyorsan megpatkoltam a kilazult csavarokat, viszont így visszaestem a 14. helyre, de még 10 km hátravolt egy meredek 400 szintes heggyel. Belehúztam, és sikerült feljönnöm a 9. helyre, viszont 5 percet kaptam a 3. helyezett brazil bajnoktól. A verseny egyik főszponzora a francia Julbo szemüvegek forgalmazója volt, ezért engem is franciának néztek először, mivel a Mountex jóvoltából nekem is Julbom van. :)
Még volt egy újabb nap, ahol bíztam a javításban. Az utolsó napon 50 km-t 1800 méter szinttel mentünk még brutálisabb pályán! A második sorba, a 9. helyre szólítottak be, majd a pár száz méter lassú rajt után a 20. helyen találtam magamat, mert az egyik kanyart levágták hátulról a francia kollégák. A pálya hamarabb beszűkült, mint számítottam rá, az élbolyról lemaradtam, csak a második bolyra tudtam feljönni. Ott mentek a potenciális ellenfelek, a brazil srác és a tavalyi francia győztes, ők voltak előttem az összetettben. Egy darabig együtt mentünk egy ötös bolyban, aztán meguntam, hogy nem akarnak vezetni és utól is akartam érni a többieket. Megtekertem és megléptem, egyesével fogtam be az előttem lévő embereket. Ez a pálya nagyon szedte az áldozatait az éles sziklás dh részek miatt. A vezető Maxime is defektelt egy sziklakertes meredek egynyomos ösvényen. Az egyik faluban benéztem az egyébként kicsi méretű nyilat és nagy lendülettel bementem egy háznak az udvarára, ahol egy „aranyos” rottweiler leszedett a bringáról. Szerencsére a Pyxis Team megvédett, de a pulzusom itt volt a legmagasabb a parás helyzet miatt. :)
Lassan megnyugodtam, mert jött a gazdi, de nem a kutyát fogta vissza, hanem engem zavart ki vasvillával az udvaráról. :)
Visszatértem a kis közjáték után a pályára, ahol a teljesen idegen technikás pálya is tartogatott meglepetéseket, még az utolsó 15 km-en is. Például amikor egy brutálisan meredek egynyomos ösvény egy vaksötét barlangba vezetett be, ahol macskaköves lépcsőket kellett abszolválni. Jó pár percbe belekerült, amíg kitaláltam a barlangból, bal kézzel a majrékorlátba kapaszkodva araszoltam előre, a másik kézzel húztam magam mögött a bringát. Nagyon vicces szitu volt, de ott akkor nem éreztem annyira viccesnek, de azért túléltem. :)
Az utolsó befutó más helyszínen volt, Lons Le Saunier város főterén, ahol a szállásunk is volt, így egy kis városnézéssel lett vége az utolsó szakasznak. Sikerült nagyot menni utolsó napon. Összetettben feljöttem a 6. helyre az aznapi 5. helyezésemmel, és csak 12 mp kellett volna, hogy beérjem a tavalyi győztes franciát – de legalább a brazil bajnokot megvertem!
A világkupa-éllovas Maxime Marotte-ot a defekt sem akadályozta meg a győzelemben.
Nem teljesen vagyok elégedett a helyezésemmel, mert többre is képesnek éreztem magam, de sokat tanultam a 3 nap versenyzés alatt – csak a stopli lelazulást sajnálom. Hatalmas élményekkel lettem gazdagabb, és nem mellékesen 45 UCI pontot gyűjtöttem az országnak. Dósa Eszter a 2. helyével keményen megdolgozott a lányok között a 70 pontért, hatalmas gratula érte!
Köszönöm a Nutrixxionnak, hogy segítette a jó teljesítményt, Szász Viktornak pedig az út szervezését és a sok segítséget.
A következő válogatott út hétvégén lesz Samoborban, Horvátországban, egy Class 1 kategóriás versenyen, ahova már többen fogunk utazni.