Az elmúlt két hétben két versenyen is indultam. Az első versenyem, edzésképpen, a tihanyi országúti szezonnyitó volt. Egy frissen összerakott karbon géppel mehettem, Sram Force és Selcof kiegészítőkkel szerelve, a Probike Kerékpárbolt jóvoltából. Sajnos csak görgőn tudtam kipróbálni a gépet az esős idő miatt, így kicsit bizonytalanul mozogtam a mezőnyben az új gépsárkánnyal.
Az elmúlt évekhez képest gyengébb volt a tempó, a kevés montis indulónak köszönhetően nem igazán diktált kemény iramot senki. Párszor előrementem megmutatni az új, fekete versenyruházatomat, de a szökésekbe nem mentem bele. Az utolsó körben a szökésből kimaradtam, de az emelkedőn előre álltam és felhúztam a szökevényekre a mezőnyt. Csak Fejes Gábor tudott tovább szökni egy hatalmas megindulással a meredek résznél, amivel haza is ért. Én a mezőny élén helyezkedtem. Közvetlenül Specziár Viktorra tettem a kereket, de a hirtelen tempóváltását nem sikerült átvennem, ráadásul beszorultam az egyik leszakadozó bringás mögé a sprintbefutónál. Jó lett volna benne lenni a Fejes Gabi-féle elmenésben, mert így csak a 9. helyen értem célba…
Edzésnek jöttem a Tihany kupára, már csak hab lett volna tortán, ha jobb helyen végzek. Talán majd jövőre!
A hét közepén, a jó időben, elkezdtük edzőmmel, Ottó bácsival a motoros, stéheres edzéseket. A konditermi edzéseket is folytattam az erő szinten tartása, illetve növelés céljából.
A következő hétvégén a válogatottal és a EOC csapattal utaztunk le a langenloisi Class1-es tavaszi klasszikus versenyre. A pontszerzés (top 15) volt a cél a 112 főt számláló, erős mezőnyben. Szerencsére az időjárás idén megkegyelmezett nekünk. A brutális mezőnyön kívül csak a hideggel kellett megküzdeni. Mint minden évben, a szokásos, jól bevált szőlőtőkés pálya várt minket. A porszáraz talajon nem jelentett gondot a hat kör abszolválása. A technikai tudás nem számított annyira, inkább az erőt vették ki belőlem a kemény, meredek emelkedők.
A 18. helyre szólítottak be, még lőtávolságon belül a pontszerzéshez. A felvezető kör nagyon jól sikerült, a top 20-ban voltam a kemény, hosszú mászás után. A lejtőn egymás után gurultunk Parti Andrissal. A következő két körben nagyon rosszul, erőtlennek éreztem magam, és visszaestem a 45-50. helyre. A harmadik kör közepére visszatért az erő a lábaimba, és kezdtem visszaelőzni jó pár versenyzőt. Az utolsó körben még egy négyes bolyt is sikerült befognom, de a további előzést letiltotta az elektronika… Maradt a 29. hely. A technikára nem lehet panaszom, hibátlanul tette a dolgát a fekete démon Magellan Pyxis Team, „csak” én fogtam ki rossz napot. :)
Benkó Barbi és Parti Andris is a 11. helyen végeztek. Gratulálok a pontszerző helyezéshez! Valamint köszönöm Valter Tibiéknek a versenyen nyújtott segítséget!
Nehéz felkészülési időszakon vagyok túl, de már kezdek újból magamhoz térni. Edzőmmel teljes gőzzel készülünk a következő versenyre, a tavalyról már ismert, kolozsvári C2-es futamra.