Panyi Janóval már a hét elején lementünk Zalaegerszegre, hogy begyakoroljuk a pályát, és mivel a szüleimnél is régen voltam, így otthon nyaralhattam. Az MMTBSZSZ finanszírozás hiányában az amerikai világkupákat kihagyni kényszerültem.
A maraton OB után az XCO OB-ra készültünk Ottó bácsival. Az idő kevés volt a maraton OB utáni felgyorsuláshoz, de a lehetőségeimhez mérten mindent megtettem a jó eredményért…
Egy kis bringa tuning: ’Duna Marci’ után, megkaptam az új DT Swiss XRC 100 telót, ami az új lockout rendszerrel van felszerelve. Az új mászó funkció nagy segítség a meredek mászásoknál, mert a középső állásban le lehet ültetni 40-50 milliméterrel a gép elejét. Így nem emelgeti az orrát a bringa, nem kell leszorítani a kormányt, erőt lehet megspórolni. Az új XRC 1350 kerékszett is a legjobbkor jött meg. Kicsivel könnyebb, mint az előző és érezhetően merevebb is a hátsó kerék 12 milliméteres alu tengelyének köszönhetően.
A pálya nyomvonalát nagyon jól kijelölte Horváth Szabi és a ZKSE-s csapat. Pénzt, időt, energiát nem sajnálva, mesterséges részeket is építettek a pályába, hogy még nehezebb és nívósabb legyen a verseny. Szerintem mindent megtettek a rendezők a terep adottságaihoz mérten. Kemény emelkedők, – vagy inkább falak, – rövid, velős mászások jellemezték a pályát.
A verseny nagyon jól indult, elsőnek lőttem ki a rajtból. Partival az első emelkedőn leszakítottuk mindenkit. A második rövid meredek fal után előre engedtem Andrist vezetni. A következő meredek emelkedő aljában leesett a lánca, ezért újból átvettem a vezetést. Nyomtam egy erős tempót, de még nem full gázon, mert még messze volt a vége a versenynek. Ebben a nagy melegben hamar le lehet fordulni a bringáról. A második körben is megnyomtam a három meredek „hegyet”, de a lankás részeken nem tudtam gyorsan haladni. Aztán az egynyomos lakás emelkedő végén, engem is utolért a technika ördöge. Nagy tányérról leesett a láncom kívülre, és meg kellett állnom visszatenni. Andris vészesen megközelített. A harmadik körben együtt mentünk, csak a végén a táboros kanyargós részen úsztam meg kissé. A negyedik körben volt a holtpontom, ezért nem tudtam felzárkózni, a melegtől majdnem leszédültem a bringáról. Az utolsó, ötödik kör már jobban ment. Sokat nem tudtam javítani az előző körömhöz képest, örültem hogy túléltem a versenyt.
Örültem Janó U23-as 5. helyezésének. Nagyot ment még az utolsó körben is. Kicsivel több idő kellett volna a felkészüléséhez, mint a gyorstalpalós három hét, és akkor még a dobogó is meg lehetett volna. Gratulálok a bajnokoknak és a helyezetteknek, mert nagyon kemény volt teljesíteni a meredek emelkedőket a fülledt, meleg időben. Még sokszor nekem is kevés volt az oxigén, majdnem lefordultam a gépről.
Köszönettel tartozom az itatásért Erikának, Gabinak, Setinek. A csapatomtól, a Magellan–Kőbánya TC-től Eisinek és Ottónak köszönöm a sok segítséget! Horváth Szabinak gratulálok a fantasztikus szervezéshez, és köszi az autó aksi cserét! Edzőmnek Ottó bácsinak köszönöm a felkészítést a versenyekre! Mindenkinek köszi a szurkolást, nagyok vagytok!