Amióta nem jelentkeztem, sikerült újabb győzelmeket aratni, nézzük sorjában.

Először a Mátra Marcin mentem jól, de még a verseny reggelén azon izgultam, hogy megfelel-e a WTB Vulpin hátsó guminak az éjjeli esőzések ellenére is vagy sem. De aztán könnyen meggyőzödtem a bemelegítés közben a kékesi sípályán, hogy nincs szükség a nagyobb mintázatú WTB Nanoraptorra: többet nyerek a simább Vulpinnal az aszfaltos részeken, és a köves talajon is kevesebb az ellenállása.

A szokásos sípályával kezdődött a terep, és persze a verseny is, Hasenfratz húzta meg a sípályát,  így a tetejére már csak vele együtt 4-en maradtunk, az állítólag „tiszteletemre” (:P) öltönyös mezbe bújt Melts-Grósz páros tartott még velünk. :)

ix6i8031_800x600t0_ic

A Kékes csúcsától jött a hosszú lejtmenet, ahol előre álltak az öltönyös irodisták (velo.hu Bike-Bling rovatvezetők) és diktálták a tempót. Újra beérkeztünk az Adrenalin-parkba a rajt-cél területre, hogy megkezdjük a hosszabbik hurkot. Itt volt egy kisebb galiba, a célkapu előtt rossz felé mentünk, így mindannyian kimentünk a pályáról. :) Erre megnyitották máshol a kordont, így visszataláltunk a pályára, de ekkor 1-2 autó elállta utunkat, akik ráparkoltak a pálya nyomvezetésére, de azért sikeresen visszairányítottak a szervezők a pályára minket…

Kimentünk a második körre, 4-en mentünk együtt továbbra is, legtöbbször én mentem elöl az aszfaltos, murvás utakon. Elértünk a sárdagasztós részhez a szénégetőkhöz tartva, kb. A 35. km-nél, aholis a ragadós sárban egy kicsit lemaradtak a többiek. Ezért gondoltam, megnyomom az aszfaltos részt: láttam, hogy egyre jobban szakadnak le, és éreztem, hogy végig tudok menni egyedül is elöl, jó erőben éreztem magam, jól esett a saját tempómban menni. Figyelnem kellett az energia- és folyadék bevitelre, mert sok folyadékot nem igényeltem a 20 fokban, de ilyenkor lehet kiszáradni. Így csak óránként fél liter X-iont MartonMax izotóniás piát ittam+ fél liter vizet az Maraton/Speed zselékhez és közte 3 db X-oxigent is ittam a jobb tejsavlebomlás érdekében. A táv hátralevő részében ezekre a dolgokra figyeltem oda és hogy ne tévedjek el, de a felvezető motoros nagyon jól mutatatta a pályát és az utolért középtávosok is készségesen elengedtek, köszönöm. Voltak új részek a pályában, kemény, köves kaptatók és a fák miatt sötét veszélyesebb dh-s részek, ilyenkor jól jött a Julbo Track szemüvegnek a fényre változó (fotokromatikus) lencséje, mert észrevettem nagy sebességnél is a sunyi nagy sziklákat. Más dolgom nem volt a nagy előnyöm miatt ahhoz, hogy biztonságosan behozzam magam és a gépet a célba. Közel 10 perc előnnyel érkeztem be az öltönyös irodisták előtt, gratula nekik, jól néztek ki.  :)

lz4t9768_800x600t0_icA rákövetkező héten az utolsó OX magyar kupára izzítottam, vártam, hogy Parti Andrissal meccseljünk egyet,  mindenféle technikai gikszer nélkül.

Már hét közepén megnéztem a pályát Pilisborosjenőn, tetszett a pálya, változatos nyomvonal volt. Nem sok időm volt rá, rohantam dolgozni, csak kábé tudtam bemérni, mi a helyzet, ezért még szombaton is mentem pályát bejárni – ekkor szembesültem csak a futós résszel: nagyon fura volt ott felfutni, ahol 2 éve lefelé mentünk, de nem gond, úgyis lassan kezdődik a cyclocross szezon, kicsit izzítás volt rá. :)

Másnap verseny, a bemelegítés jó volt, éreztem, hogy jó erőben vagyok, de a rajtolásom pocsék volt, beragadtam a rajtban, a csömöriek pedig kilőttek, mint a puskagolyó. A kálvária tetejére átvettem a vezetést, mert jobb volt elöl meni a kis csiki-csukis részen. A szántóföldes szeles résznél is elöl nyomtam, pedig udvariasan előreengedtem a többieket, de nem éltek a lehetőséggel, hogy vezessenek. :) Az egri várnál Parti meglószolt, próbált leszakítani, de nem engedtem magam. Jött a teve sziklás emelkedő, itt is próbálkozott, én maradtam rajta. Együtt kezdtük a 2. kört, a kálvária tetejéig lószolás volt, ing-gatya, mint ha hegyi hajrá lenne a tetején, de nem tudott letenni. Tovább robogtunk a bánya felé, és megéreztem, hogy erősebb vagyok, de még vártam. Újból próbálkozott Andris az egri várnál a kaptatón, de én azért sem hagytam magam, inkább a tetején visszatámadtam, a lejtőn pedig megengedtem a bicót, ami csak belefér! A teve sziklás felfelét megnyomtam keményen, aztán jött a futós rész, gyorsan kapkodtam a lábaimat a köveken, mert éreztem, hogy lemaradt Andris, így kb. 20 mp előnyt szereztem a kör végére. Körről-körre nőtt az előnyöm az 5. körig ezek után, ekkor kicsivel rosszabb kört mentem, Andris jobbat hajtott, a kálvária dombnál vettem észre, hogy próbál feljönni rám, rákapcsoltam én is. Újból nőtt a különbség, a végére közel 3 perccel nyertem a Zsiráfok.hu OX magyar kupát. Nagyon örültem a győzelemnek, hogy végre úgy tudtam Andrist megverni, hogy nem volt technikai problémája.

Köszönöm mindenkinek a szurkolást és hogy bízott bennem, a supportot Janónak, Zsének és az egész éves itatásért nagy hálával tartozom a Panyi családnak és a Bringabandás Zsókáéknak.

Válaszul a hozzászólóknak itt a velo.hu-n:  A külföldi versenyeken való részvételt azért nem vállalom, mert a szponzoraim a hazai versenyeken való szereplést várják el tőlem, a külföldi versenyekre való utazást senki nem finanszírozza. Ráadásul a külföldi versenyek költsége nem csak az utazási költségekből áll, hanem sokkal nagyobb részt a versenyekre való felkészülésre kell több pénz. Én nem részesültem 2009-ben havi rendszeres támogatásban a MOB/ MMTBSZSZ részéről, ezért nekem kell előteremtenem az itthoni versenyek nyereményéből és a saját szponzoromnál való alkalmazotti munkából a szükséges anyagiakat a megélhetéshez, versenyzéshez. A versenysportot tavalytól már tanulás és munka mellett végzem, ahogy sokan mások. A doppingvizsgálatokat pedig bárhol és bármikor vállalom tiszta lelkiismerettel.

A szeptemberi levezető versenyekről, azaz a csillebérci 24 órás versenyről és a Nagysportágválasztó rendezvényről, piliscsabai terepduatlon rendezvényről a következő naplómban fogok beszámolni hamarosan.

Használjátok ki a vénasszonyok nyarát még, jó tekerést Nektek!