Régen jelentkeztem, azóta sok minden történt, ezért összefoglalalom a 2 hónap eseményeit.. Március közepén hazajöttünk az olaszországi edzőtáborból Parti Andrissal. Sűrű volta a hét, ahogy megjöttem, másnap már volt a Bringaexpo, amelyre én is hivatalos voltam a Cseke, azaz a Magellan, BTS (Bike Tuning System) WTB, BikePositive standon, Talmával és a bmx-es olimpikon Hódi Anikóval dedikáltunk saját képeslapokat és segítettem ahogy tudtam a stand körül.
Szerintem egész jóra sikerült a kiállítás, a kiállítók is sokan voltak és a látogatók is szép számmal megjelentek. A kiállítás utolsó napján, egy görgőcsatára is beszálltunk Vasvári Ferenc a Top Maraton sajtósának felkérésérea ringbe Simon Emesével (mint 2008-as Top Maraton összetett győztesek), de nem bírtunk egymással, döntetlen lett az állás…
Az első versenyem az évben az eisenbergi C2 osztrák kupafutam volt, itt próbáltam ki az új gépemet élesben, a Magellan Pyxis Team-et az új felső kategóriás, nagyon könnyű BTS alkatrészekkel és a szintén ultrakönnyű DT Swiss XCR 100 karbon teleszkóppal Sunrace Driven hajtóművet átszereltem 2 tányérosra, 30-as és 44 tányérokkal szereltem, a láncvonal is beljebb került, ezért minden fokozatot simán lehet használni. Számomra nem volt túl szerencsés ez a verseny, már a rajt után 50 méterrel Parti Andris megfeküdt előttem a nagy nyomulásban, majdnem rámentem a kerekére, ezt megúsztuk, viszont az én hátsó váltómba belejöttek, elmozdult a helyéről és csak a felső 5 fogaskereket tudtam használni. Próbáltam felzárkózni az élmezőnyre, sikerült is, de a fokozatok hiánya miatt visszaestem. Ennyi sem volt elég, még az utolsó előtti körben lelazult a hajtókarom, megálltam meghúzni a technikai zónában, de szerencsére így is a pontszerző és pénzdíjas 9. helyre futottam be végül. Nagy volt a szurkolás az első klubomtól, a ZKSE-től, köszi nekik.
A következő versenyt a Pilis Kupát klubom, a Pilis Cross Country Club szervezte Pilisszántón, a régi megszokott, jól bevált helyen, nemzetközi besorolással ismét. A pályának a nagy része is megegyezett a tavalyival, bár szerintem könnyebb lett, nem volt benne annyi meredek mászás.
Ettől függetlenül tetszett a pálya, csak én nem bírtam a melegben a tempót, keveset ittam a verseny előtt és közben, ezért dehidratálódtam. A verseny felénél még meg is kellett állnom a hosszú mászás után, nyomtam egy X-iont Speed zselét és Speed izotóniást ittam rá, hogy magamhoz térjek. A verseny végére kezdtem magamra találni és már csak becsületből is végigmentem a klubom és persze az UCI pontok miatt.
Ezek után a már régóta megrendezett május 1-i Buda Maratonon is indultam a közelsége miatt és mert jó edzőversenynek tekintettem a kedvenc, régi jó edzőterepemen, a Hármashatárhegy körül.
A rajtolás mindig nagyon tetszik, ezúttal Gyenesei Leila öttusázó olimpikon rajtoltatott minket. Én a jobb oldalról indultam, így nagyobb lendületet tudtam venni a felvezető mikrobusz felé a reptér lejtése miatt. Hamar vezető pozícióba kerültem, és fantasztikus érzés volt, ahogy a visszafordító után a célkapun újra áthaladva tombolt a szurkoló tömeg, mindenkit biztattak, nagyon jó hangulat volt. Az első hegy lankás részein előre engedtem Bogár Gábort és Szórádi Balázst (közismert nevén SzoBa), illetve még jópáran voltunk együtt. Ezek után a meredek résznél előreálltam meghúzni a sort, így már csak SzoBa maradt rajtam az első hosszú lejtőzésig. A lejtő aljára ő is leszakadt, fél-egy perces távolságban üldöztek engem még az 1. körben, majd a 2. kör végén SzoBa felütötte a hátsó kerekét egy nagyon köves lejtőn, így Juhász Zsolté lett mögöttem 2 és fél perccel az ezüstérem. Köszönöm mindenkinek a szurkolást, óriási hangulat volt, ahányszor áthaladtunk a célterületen.
Most hétvégén a következő Magyar Kupára utaztunk le Pálmai Zsével és Janóval.:)
Oda érve a Dirt Parkba, én még egy szerelést kellett abszolválnom, a hajtómű tányérokat lecseréltem, 30-ast 28-ra és a 44-et 42-re, mint később a pályajáráson kiderült szükség is volt rá, jól ráéreztem. Köszönöm ZKSE-nek a szerelőállványt, a helyet.
Bejártuk a pályát késő délután, a nagy hőséget elkerülve, okozott a pálya meglepetéseket, de sikerült abszolválni a meredek kaptatókat megállás nélkül. Voltak benne nagyon jó részek, pl. A bányarész is nagyon jó volt, a letöréssel és a rövid mászásokkal, sok volt benne a ritmusváltás, ez tette nehézzé a pályát, nagyon tetszett!
A vasárnap délutáni rajtra ki lett járva a pálya, mélyebb lett a talaj, ezért a rövid brutális kaptatókon kipörgött a kerék, így leszállásra kényszerültem pár résznél. A rajtolás egész jól sikerült, SóSi gyerek a pózolás kedvéért néhány métert vezetett, de a fotósok lemaradtak róla …:)
Igazából túl sok izgalmat nem jelentett számomra a verseny, csak legfeljebb a pálya nehézsége. Az első kör elején még Szlobodnyik Zsolti és Béla Attila próbáltak velem jönni, de a kör második felében leszakadoztak, egyedül maradtam és 
körről köre növeltem az előnyömet, majdnem 4 percet adtam mögöttem másodiknak befutó Juhász Zsoltnak, mostanában ő az ellenfelem minden versenyen. :)
Csak a célban tudtam meg, hogy a dobogós helyen tekerő Szlobodnyik Zsolt nagyot esett egy ugratónál és mentő vitte a kórházba, remélem jobban van és minél előbb versenyezhetünk vele újra idén, jobbulást Zsolesz!!!!!!!!!!!!!!!!!
Köszi mindenkinek a szurkolást, Gabiéknak az itatást és Ottó bának a felkészítést köszönöm.
Hétfőn BalatonBikeFest sajtótájékoztatóra voltam hivatalos a Széchenyi kertben, ahol többen is képviseltük a montis szakágat. Én is mondtam néhány gondolatatot a pályáról, ugyanis nagyon jó, változatos, szép tájon megy a nyomvonal, gyors, lendületes, köves pályáról van szó. Érdemes ballonos gumit választani a kövek, sziklák miatt, mert a pályában vannak kihívások amatőrök és profik számára is. Remélem, hogy hasonló biciklis fesztivállá növi ki magát, mint az olaszországi Garda Bike fesztivál és ezzel a kerékpározás népszerűségét is növeli itthon, és egyre többen kezdenek el bringázni.
Jó edzéseket, bringázásokat, versenyszezont!