A legutóbbi jelentkezésem óta kaptam „hideget is, meleget is”, és itt nem csak az időjárásra gondolok. :) De a lényeg, hogy sikerült összeszednem magamat, és az utóbbi időben a szerencse is mellémszegődött. (Vagy bevonzottam a jót, pozitív gondolkodással?!) :)
De mi is történt? Először is a BalatonBikeFestnek otthont adó Balatonfüredre utaztunk le június végén. Először a pénteki napon az országúti kritériumot láttam élőben, amit izgalmassá tett a vizes aszfalt – és a közvetítés is profi volt. Én is szívesen indultam volna egy kis gyorsító edzésnek a maraton előtt, de a térdem még nem jött teljesen rendbe, ezért nem kockáztattam. Beszereztem egy speciális Kinezio Tape nevű tapaszt a térdemre, ami tehermentesíti a sérült részt és gyorsítja a gyógyulást. Köszönöm Igaz Bálintnak a gyors, korrekt tapaszfelhelyezést (és Molnár Istvánnak, Hollandiában idegenlégióskodó sporttársnak a tippet) Valószínű, hogy el sem tudtam volna indulni nélküle a versenyen…
A rendezvény utolsó napján volt a maraton verseny, amire én meghívott versenyző voltam. Fájó térddel álltam rajthoz. A verseny előtti hetekben csak laza, rövid edzéseket tudtam menni, ez kevés volt a hosszú távhoz, ráadásul a sár is nehezítette a körülményeket, de így is élveztem a versenyt a táv feléig, ahol vezető pozícióból elvétettem egy köves lejtő aljában a kanyart, mert a nagy sebesség miatt nem vettem észre a pályát jelölő szalagot, így Melts Andrissal tovább mentünk rossz irányba. Utána a pár perces hátrányt próbáltuk ledolgozni, de ez már sok volt a térdemnek és a sok sáros pocsolya leáztatta kissé a tapaszt a térdemről, szúró fájdalom akadályozott a tekerésben.Szinte fél lábbal tettem meg a táv második felét, még szerencse, hogy az erősebbik lábam volt az egészséges. Kínszenvedéssel, fogcsikorgatva, de végigmentem a versenyen. Még az itatózónában is jégsprézni kellett a térdem, hogy végig kibírjam. Azért a top 10-be így is befértem, még pénzt is nyertem a 8. helyemmel, amire nem vagyok büszke, de legalább nem adtam fel, a végsőkig küzdöttem magammal és a térdemmel.
Sajnálhatja aki nem volt ott, mert egy jól rendezett, rendkívül jól díjazott rendezvényt hagyott ki, már nagyon hiányzott a magyar bringasport népszerűsítésének ez a 4 napos BalatonBikeFest.
Tök jó látványos programok voltak a 4 nap leforgása alatt! A legjobban a Fundango Waterjump és a Fox Dirtjump tetszett. Sajnos a Tihany Downhillt nem láttam, csak a tévében, nagyon jól közvetíttek, eszméletlen profi volt a rendezés. Ami még érdekessé tette a rendezvényt, legalábbis engem megfogott, a Mountex MTB/Kajak duatlon verseny volt, én is kedvet kaptam, hogy kipróbáljam a kajakozást. Még színesé tette a programokat a Bringaexpo/ vásár és még sok más bringás program, szóval teljes volt a repertoár a bringázás szerelmeseinek és azoknak is akik most ismerkednek a bringasporttal, remélem még jobban megjött a kedvük. Szerintem elsőre jól sikerült a rendezvény, gratulálok hozzá, remélem hosszú távon is a bringázást, bringasportot népszerűsíti, kívánok sok sikert Szalay Balázsnak és csapatának.
A Duna Maratont sajnos ki kellett hagynom, mert a térdem rosszabb állapotban volt és jobbnak láttam „pihentetni”, a versenyterhelést mellőzni, (a pörgetős állóképességi edzések nem erőltetik), de persze azért nem bírtam ki, hogy ne menjek ki szurkolni, frissíteni. Furcsa volt nézni a versenyt kívülről, de rám is furcsán néztek, hogy mit keresek a pálya szélén….
Szurkoltam mindenkinek, a hosszú távon Parti Andrisnak, hogy lenyomja a német Meridásokat, de sajnos a verseny negyedénél defektet kapott, nagy hátrányt szenvedett, ameddig eltekert defektes kerékkel a kerékcseréig. Dobogókőre én is feltekertem, elég változó volt a talaj, néhol alig volt sár, viszont a hegy másik felén tolva is nehéz volt felmenni Dobogókőre, ezeket a részeket jobb lett volna inkább kivenni a pályából a bringázhatóság érdekében. Gratulálok mindenkinek, aki végignyomta a DM-et.
Ezek után két hét volt felkészülni az XCO OB-ra, amit Salgótarjánban rendeztek meg. Közben sok dolgom volt, tanulni az kerékpáredzői vizsgákra, másik albérletet keresni és még dolgozni is pár napot.
Nem unatkoztam, kezeltem a térdemet Bioptron lámpával és eljártam úszni, pancsolni a Lukács fürdőbe, mindezek fontosak és hatásosak voltak a térdem gyógyulásában. A sok edzésbeni pihenés miatt frissen tudtam csinálni a gyorsító edzéseket Ottó bával is, jót tett ez a kis kényszerpihenő, feltöltődtem tőle.
Az OB futam előtt egy héttel leutaztunk Salgótarjánba gyakorolni a pályát 2 napot. Köszönöm az SHKE-s Koós Briginek és anyukájának a szállást és a finomságokat, és Bene Zolinak a pályabejárást, navigálást!
A pályában először nem tetszett a hosszú mászás fel a Salgó várhoz, de pár kör után részekre bontottam az emelkedőt, különböző áttételeken próbáltam felmenni rajta, végül ráéreztem, hogy melyik áttételen a leggyorsabb felmenni. Az utolsó héten már csak rövid, gyors edzések volt országúton és terepen egyaránt, kevesebbet edzettem. Vasárnap a verseny napján utaztunk le Salgótarjába, mivel előző héten már gyakoroltuk a pályát. Mire oda értünk még az eső nyomai látszottak az erdőben, volt egy kis sár, de nem volt vészes, a délutáni rajtra nagy része felszáradt.
Ez az OB futam volt az első versenye az új karbon DTSwiss XRC 330-as felninek BTS elite agyakkal fűzve, amit DTSwiss aerolite küllők tartanak össze.
Amikor először kipróbáltam meg lehetett érezni, hogy jobban gyorsul és fékezhető a gép, jobban tompítja a talaj egyenetlenségeit. Persze, ahogy már régóta bevált szokás, Joe bácsi latex tejével raktam össze, WTB NanoRaptor külsőkkel.
Térjünk vissza a versenyhez: a bemelegítés jól sikerült országúton a környező dombokon, kissé fáradtnak éreztem magam, gondoltam biztos a hirtelen jött hidegfront az oka. A rajtolásom a legjobb lett. Én lőttem ki a legjobban, az aszfaltos részen a kanyarig elől voltam, majd Parti Andris vette át a vezetést, elég eszeveszett tempóban tört előre, (mintha valaki vagy valami felmérgesítette volna, úgy nézett ki). Nem reagált rá senki, én csak Melts Andris mögött tartottam a tempóját, a kör közepén leszakadtam Meltsről és a saját tempóban mentem együtt Juhász Zsolttal, 3 körön keresztül mögötte beülve néztem az eseményeket, mi is történik elől. :) Parti még az első körben defektet kapott a köves lefelében, így engem is jobban motivált a bajnoki trikó lehetősége, hogy megnyerhetem végre újból hosszú szünet után. De nem akartam kapkodni, figyeltem csak, mi sülhet ki belőle. Melts nem távolodott tőlünk az első 3 körben, kb. 30 mp volt közöttünk, így jó volt Juhász Zsoltinak a tempója amit diktált, nem erőltettem. A 4. körben növelte az előnyét Melts, már 30 mp-en kívül voltunk. Itt már éreztem, hogy menni kell, nem szabad tovább várni! Az első emelkedőn a sípálya tetejére felnyomtam nagytányéron, Zsolti leszakadt és egyre jobban közeledtem Meltshez. Az 5. körben észrevette, hogy már alig van távolság közöttünk, tempót váltott, próbált gyorsítani, de én is gyorsítottam. De még nem akartam teljesen utolérni, tartalékoltam a mindent eldöntő utolsó körre. Láttam Melts Andrison, hogy nem bír leszakítani jobban, sőt, idegesen sokszor hátranézett. Ebből, ekkor már tudtam, hogy támadható állapotban van. Az utolsó kör sípályás emelkedőjén lószoltam be nagytányéron, ahogy kell, és erre Andris nem tudott válaszolni. Nem adtam neki esélyt, hogy utolérjen, a köves lefeléig elég haladósan mentem, a végén meg már nem kellett nagyon hajtanom a megszerzett előny miatt. Az utolsó köröm is majdnem ugyanannyi volt, mint az első, tudtam volna jobbat is. Még Ottó bának az edzőnek is belefért egy pacsizás a kör végén, köszönöm a felkészítést. :) Nagyon örültem, amikor a célba befutottam, régen volt ilyen jó érzés, hogy bajnokságot nyertem…. Biztos az X-iont új termékei doppingoltak fel az első helyre a MaratonMax és X-Oxigen, amit segítőim szorgalmasan adtak be nekem. :)
Köszönöm mindenkinek a szurkolást, nagyon jó érzés volt, és kis családomnak a sok segítséget, ZKSE-nek a sátorállítást, Zsókáéknak és Zsének az itatást, supportot, PCCC-nek és a Szponzoraimnak a támogatást. Nélkületek nem jött volna létre ez az eredmény. Gratulálok minden szerencsés XCO Bajnokainak, jól küldtétek a vasat! :) Az SHKE jó példás versenyt rendezett, de nem is volt kétség e felöl, már rutinosak a versenyrendezésben, emlékszem már a 90-es években is jó versenyek voltak feléjük.
Mégegyszer nagyon köszi. Hurrá!
Legközelebbi versenyem jövő hétvégén a Top Maraton sorozat Bükk Maraton állomása Egerben. Gyertek el minél többen! Addig is jó tekerést!