Nagyon rég szerettem volna a Duna Maratonon nyerni, de mindig peches voltam a Pilis hegységet körbeölelő versenyen.
Már az első Duna Marcikon is indultam, amikor a Budai várból a visegrádi várig volt az útvonal. Hol defekt hátráltatott, hol éppen nem tudtam indulni sérülés miatt… Csak nem akart összejönni még egy dobogós helyezés sem, egy kicsit mumusomnak éreztem a Duna Maratont. :) Most is csak egy jó edzésnek indultam el, a közelgő XCO OB-ra jó alapot adott, ezért nem bántam, hogy rövidebb lett a hosszútáv. :) Egész héten országúton készültünk edzőmmel, Ottó bával, majd a verseny előtti nap terepeztem egy órát, mégse szokjak el teljesen a montizástól. :)
Tízkor volt a lassú rajt a Salamon torony macskaköves részéig, aztán a meredek résztől Szalay Peti megnyomta. Én nem álltam be egyből utána, még nem éreztem magam bemelegedve és még sok volt hátra. A lankásabb aszfalt úton Kusztor Petivel az országúti bajnokkal vezettük a mezőnyt. Ezután beértünk terepre, Blazsó Marci kezdett akciózni, meghúzta a sort, itt még 4-5-en voltunk elől. Majd Marcival megléptünk egy kicsit a Pap-rétre vezető úton. Az egyik lejtőn gondjaim akadtak, egy vízelvezető megdobta a hátsó kerekemet és mindkét lábam kicsatolódott a pedálból. Szerencsére felsőtestből meg tudtam tartani magam (hála a kondi edzéseknek), hogy ne nyomjak egy mogyoróst a váz felsőcsövén. :) Visszacsúsztam az ötödik helyre, de még szem előtt voltak a többiek. Gyorsan fel tudtam zárkózni. A kidőlt fákhoz Marcival ketten érkeztünk, de rossz irányból próbáltuk meg kikerülni, ezért a többiek utolértek minket. Visszafordultunk, és átmásztuk a fákat. A Dobogókőre vezető emelkedőt még együtt kezdtük meg, aztán a meredek résznél elhúztam a többiektől. Az itató zónában felvettem egy Maraton Max-os kulacsot, és Gabi által frissen töltött oxigénes vizet. Egész jól megléptem Marcitól, majd a Pilisszentlélekről kivezető aszfaltos úton megtévesztett egy ösvény bejáratánál lévő szalag. Terepen tettem egy-két perces kitérőt, így megint előttem volt Marci a második dobogókői masszás elején. A meredek lépcsős résznél leszakítottam, így a dobogókői frissítő zónába egyedül, kis előnnyel értem fel. Buzsó Adritól megkaptam az X-iont maraton gélemet, kulacsot és az X-oxigént.
Innentől már a középtávosokkal egy pályán mentünk a célig. A lefelékbe nem tudtam mindenhol gyorsan előzni, ezért Marci utolért. Még Pilisszentlászlónál együtt mentünk, itt kaptam Erikától még egy Marton Max-os kulacsot. Többször próbálkozott Marci meglépni, de nem sikerült neki leszakítani. Majd az utolsó hosszú mászásnál (kb. 15 km volt hátra) én megnyomtam egy kicsit, és ismét leszakítottam. Nagyon jó érzés volt, amikor készségesen elengedtek, és még szurkoltak is a közép/rövid távosok. A célig még nyomtam egy közepesen erős tempót. A Fellegváras fölfelét jobban meghúztam, nem akartam a végén leváltani kisebbik tárcsára. A Duna parton nem volt senki mögöttem, biztosnak látszott a győzelmem. A gáton kaptam Ottó bátol egy pofán locsolást, nagyon jól esett, és már be is futottam. :) Végre sikerült a Duna Marci trófeát is elhódítani. Jó erőben éreztem magam, jó edzés volt. A pálya is nagyon tetszett. Kövesebb volt, mint az elmúlt években, és sár is csak egy-két helyen maradt meg, élveztem a versenyt.
Köszönöm a klubomnak, (Magellan Kőbánya TC) hogy jó feltételeket biztosított.
Köszönettel tartozom családomnak az itatásért és mindenkinek, aki szurkolt nekem és bízott bennem…
Találkozunk az XCO OB-én, szurkoljatok…!