Végre felolvadtak az ujjaim a billentyűzet nyomkodásához, hogy megtudjam osztani a felejthetetlen élményeimet a Szívás maratonról.
A verseny előtti napon kora délután utaztunk el Ritámmal Szilvásváradra és már útközben elkapott bennünket egy felhőszakadás az autópályán. Egész délután rövid szünetekkel esett az eső, ezért úgy döntöttem, hogy az egy óra átmozgatást szabad görögön tekerem végig.
Eddig a legnehezebb versenyemet éltem át az extrém időjárás körülmények miatt. A “szívás” maraton reggelén még bíztam benne, hogy nem lesz annyira hideg, mint 2009-ben. Akkor meg is fogadtam, hogy nem indulok 5 fok esőben. A jobb térdem annyira szét fagyott, hogy 1 hónap szabit kellett kivennem… Kivételesen akkor jót tett a kényszer pihenő, mert a legsikeresebb évemet zártam Most nagyon jól döntöttem, hogy előre foglaltam szállást a Szalajka Liget hotelban, ahova vissza tudtam menni egy meleg fürdőre, ami az életemet mentette meg.
Szerencsére ezúttal rövidebb volt a táv 10km-el, kikerült a szarvaskői patak medres nehéz rész, így gyorsabb időre lehetett számítani a 107km távon.
A rajthoz egy rövid aláöltözetben, rövid mezben, karmelegítőben, szélmellényben, rövidnadrágban álltam és azt hittem a hosszú nyári NW kesztyű elég lesz a “szép” időben. Az első aszfaltos emelkedőt a kilátó felé az országutasaink vezették, Vígh Zoli és Fejes Gabi. Aztán, ahogy terepre felkanyarodtunk átvette a vezetést Blazsó Marci utána én következtem majd Szatmáry Andris. A hegy végén kezdtem megúszni Marci mögött és Andris is elment mellettem. Egy kicsit elengedtem Andrist, de még látó távolságon belül, hogy akármikor feltudjak majd ugrani rá.
Pár kilométeres lejtőzés után összecsapódtunk hárman Buzso, Vígh Zoli és Szatmáry Andris. Sajnos összeállni nem tudtunk, mert nem voltunk mindenhol azonos képességek birtokában. Az Ördögoldal előtt a lankás felfelében leszakított minket Andris és már csak ketten, Vígh Zolival együtt kezdtük meg, mivel Buzsonak erős volt a tempó. Ördögoldal meredek részénél leszakítottam Zolit és egyedül értem fel a bánkúti sípálya csúcsára. Itt már nagyon zuhogott az eső és csak 4 fok volt, ráadásul a bánkúti lejtőzésnél néhol a jégeső is elvert. Leérve az aszfaltos részen Ómassánál megint összekovácsolódtunk Buzsoval és Vígh Zolival és üldözőbe vettük Andrist és Marcit. Időközben leszakítottuk Zolit a sáros egynyomos technikás részen, ahol több fa ki volt dőlve. A szakadó eső, 5 fokban szétfagyva a váltókarokat csak egész kézzel tudtam használni.…közben kérdeztem Buzsotól, “kell ez nekünk?” olyan dejavu érzésem volt 2009-ből.
Elérkeztünk a Nagy-mezőre, ahol, Zolinak technikai problémája akadt a váltással, ezért megállt a technikai-itató helyen, ahol kettévált a két táv. Buzsoval tovább mentünk a túlélés reményében, már csak egy forró fürdő hajtott, ami a célba érkezés után várt Ritával együtt. ;)
A hosszabb lejtőkön a fékkarra fagytak az ujjaim és örültem, hogy a bringán tudok maradni. Nem értettem, hogy Buzso hogyan tudja gyorsabban engedni a lejtőzést, biztos a fagyástól nem tudta húzni a féket?!
Viszont az utolsó 30 kilométeren kezdett visszatérni belém az élet és végleg leszakítottam Buzsot a Galya-nyereg közelében, az emelkedőn. A 74km, Ötös -elágazó itatónál a lejtőn értem utol Szatmáry Andrist, aki még egy darabig próbált velem jönni, aztán leszakadt a szétfagyás és az eléhezés miatt. Én is több energia zselét készítettem be a zsebembe és még az új Nutrixxion zabos-mazsolás szelet is plusz energiát adott az iszonyat nehéz körülmények között. Utolsó 20km-en három zselét is benyomtam, hogy túléljem a 107kilcsit. Az vége előtti 9km-es lejtőn a Katonasíroktól a sok felfröcsögő trutyitól, szinte semmit nem láttam és valami csoda folytán betaláltam a célkapuba. Gyorsan sprinteltem fel a Szalajka liget hotelba, ahol kedvesem várt egy forró fürdővel. Nagy nehezen felolvadtam és gyorsan feltöltöttem magam a zabitalba kevert Protein Drinkkel+glutaminnal és egy új finom Nutrixxion Protein szelettel, aztán irány vissza az eredményhirdetésre. Ritám is elindult ilyen extrém körülmények között is, ráadásul ügyesen végig is tekerte az 5fok dagonyában és csak néhány mp-vel maradt le a dobogóról! Gratulálok minden őrült bringásnak, aki teljesítette a távot!
A technika még ilyen körülmények között is nagyon jól bírta a sarat, de most tényleg szükség lesz a Probike-ban a Merida BigNine Team teljes generálozására.
Köszönöm az itatást Tarnai Csabának és csapatának és gratulálok, hogy még ilyen kemény körülmények között is nagyszerű versenyt hoztak össze!
Köszönöm a remek képeket Tirszin Janinak (Nutrixxion) és Tufinak (Bikemag)
Következő versenyem az eplényi XCO Bikemag Magyar Kupa, remélem most már nem fog jól esni! :)