A Szilvás Maraton előtti gyomorrontásból sok pihenővel épültem fel. Kezdtem erőre kapni, de érdemi edzéseket nem tudtam végezni a héten. Egyszer voltam a hét közepén megnézni a pályát. Röpke egy kört tudtam menni rajta a szűkre szabott idő miatt. Láttam, hogy mire számíthatok és kíváncsi voltam az új pályára. Köszönet érte Karcsinak!
Eljött a nagy nap. Vasárnap Veszprém belvárosában egy C2-es XCO versenyen mérkőzhettünk meg a nemzetközi mezőnyben. A verseny napján utaztunk le Janóval édes kettesben. :) Gyors rajtszám átvétel után mentünk egy kört a pályán, hogy mégis nagyjából képben legyünk, hogy merre van az arra. Nyomvályúsra volt kijárva a terep az erdei visszafordító kanyarokban. Felettébb technikásnak bizonyultak a hirtelen meredek emelkedők és a szűk hajtűkanyarok a csúszós talaj miatt. A bemelegítést szabad görgőn nyomtuk Janóval. Egymással szemben, farkasszemet nézve, fülsüketítő gumihanggal pörgettük fel a pulzusunkat. :)
Jól behevülve szólítottak be a rajthoz Parti mellé. Sikerült elsőnek kilőni a pillekönnyű Merida O.Nine Superlite-tal! Gyorsan beálltam a kamerás motor mögé, ahogy Ottó bának is szoktam a stéheres edzéseken. A lépcsősornak már óvatosabban mentem neki, csak harmadiknak mentem át a frissítő patakon. Óvatosságra intett a lépcsőkön a karbon felnik koppanása, ezért kicsit megúsztam Partiék mögött. Talán jobb választás volt a lépcsős részeken a 29er, de a pálya többi részein nem volt egyértelmű az előnye.
Próbáltam felérni Andrisékra, de nem igazán éreztem magam „Fittipaldi” állapotban. Jobbnak láttam a többiekkel együtt menni az összekötő sík részek miatt. Először még négyen nyomtuk felváltva, majd Szatmáry Andris leszakadt és már csak Blazsó Marci és egy osztrák rider maradt velünk. Marci néhányszor megpróbált meglógni, de nem tudott előnyt kiharcolni. A verseny második felében láttam Marci mozgásán, hogy kezd fáradni és az osztrák srác sem mozgott túl fitten. Nem akartam az utolsó körre hagyni a dobogós hely sorsát, ezért utolsó előtti körben begyújtottam a rakétákat. A sík összekötő rész utáni meredek, csúszós falnál támadtam be Marcit, ahol végérvényesen leszakítottam. Keményen nyomtam végig az utolsó két kört, csökkentve a hátrányomat Zsolt mögött. Kicsit megcsúszva kezdtem erőre kapni, de csak ráéreztem a gyilkos pálya ritmusára. A harmadik helyen voltam képes befutni ezen a szép, napsütéses délutánon. Meglepetésemre az osztrák Manfred futott be utánam, Marcit lehagyva.
Köszönöm a Nutrixxion XX Force itatást Tóth Petinek, és Évinek a szuper fotókat! A Panyi családnak is köszönöm a supportot! Köszönöm mindenkinek a lelkes szurkolást, sok erőt adott a végére!
A következő versenyem a Crosskovácsi Maraton lesz. Költözködés miatt, sajnos kénytelen vagyok kihagyni a borsodnádasdi XCO Magyar Kupát.