Hétvégén a Bükk marcin volt fellépésem. Egy kicsit hezitáltam rajta, hogy elinduljak-e, mert a következő 2 hétvégén fontos világranglista pontszerző XCO kupák lesznek kis hazánkban.
Végül is úgy döntöttem az utolsó pillanatban, mégis elindulok, kár lenne kihagyni az utolsó előtti állomását a top maratonnak. Meg szerettem volna védeni a tavalyi elsőségemet.
Már szombaton elutaztunk a Bükkbe, hogy ne vasárnap korán reggel menjünk. Így kicsivel többet tudtam pihenni. Gabi vezetett, hogy a vezetés se fárasszon, hálás vagyok érte, köszi. :)
A rajt előtt egy kisebb szerelést kellett végeznem a gépen, hogy még egy kulacstartó felkerülhessen az ülésváz csőre. A bemelegítési idő ezért rövidebb volt, mint amire szükség lett volna. Lekéstem a beszólítást, elnézést kérek, szégyellem magam miatta.
Hátrébb tudtam beállni a rajthoz. Az első pár száz méter előzgetéssel telt, aztán beálltam Blazsó Marci mögé. Kicsit huzigálta a mezőnyt a szívatós stílusával a lankás hegy elején, majd átvettem a vezetést.
Melts az első hegy közepét húzatta meg, ekkor már 4-5 főre fogyatkozott az élbolyt. A végére már csak ketten maradtunk Andrissal, még Blazsó Marci is megúszott mögöttünk. Aztán a fennsíkos részen végleg sikerült leszakítani Marcit. Szépen mentünk ketten felváltva Melts-el, ahogy tavaly is. A végére tartalékoltam az erőmet, hogy majd az utolsó 10-15km-nél robbantsak. Nem érdekelt, hogy mennyi előnyt szerzek, csak látó távolságon kívülre akartam lerázni Andrist.
Ezt sikerült végrehajtani a céltól 15km-re lévő sziklás meredek hegyen, megadta magát a közepénél. Ezután jött az igazi dagonyázás az egynyomos ösvényeken. Nem volt könnyű a középtávosokat előzni a mély saras részeknél. Sokan félre álltak, ezzel nagyon sokat segítettek, hogy lendületemet ne veszítsem el, köszönöm nekik. A sár rendesen lelassított, ezért éreztem azt, hogy soha nem akar vége lenni a kisebb-nagyobb emelkedőknek az utolsó 10 km-en. Nagyon örültem, hogy begurultam Felsőtárkányba. A híd utáni rázós rész biztos kirázta belőlem az összes vesekövet, ha van nekem ilyen. :)
Nem sokkal utánam begurult Andris a célba, “csak” fél percet kapott tőlem.
Köszönöm a Bringabandásoknak az itatást, nagyon profin adták fel az X-iont Maraton Max-al töltött kulacsokat és a Maraton gélt. Az új fehér-arany vázas Magellan Pyxis Team is jól állta a sarat, hibátlanul működőtt a zord körülmények között.
Következő versenyem a Salgótarjánban lévő Merida – CST C1-es Kupa lesz. Szorítsatok, hogy minél több pontot itthon tartsunk.
További szép napot kívánok!