Vége a pihinek, elkezdődtek a cyclocross versenyek kis hazánkban is.
Szeptember végén szögre akasztottam a mtb bringát és 2 hétig megpróbáltam keveset tekerni. Ritkán ültem fel a cyclo gépre, arra is csak akkor ha már nem bírtam tovább bringázás nélkül.
Pihenő időszakban kirándulni voltam az X-iont-os támogatóimmal a Bakonyban. Jásdon szálltunk meg egy kis paraszt házban. Azon a hétvégén voltunk ott, amikor a Palota Maratont rendezték. Néhány szakaszát bejártuk a pályának. Egy része jobban ki volt szalagozva, mint a verseny közben.
Nagyon szép tájakon ment a pálya, kár hogy a verseny idejére rossz idő lett. Előtte azonban 2 napig nagyon jókat bringáztunk, esténként sokat beszélgettünk, kártyáztunk, nagyon jól éreztük magunkat.
A bakonyi kirándulás után Högyész-re utaztunk, hosszú hétvégére Gabival.
Gróf Apponyi Kastélyszállóban volt a szállásunk, amit az „Előzd meg a fogaskerekű” versenyen nyertem…
Nekem nagyon tetszett. Érdekes és egyben harmonikus, ahogy a barokk stílust ötvözték a tervezők a modern berendezésekkel. Ezt főleg a welness részlegen lehet észre venni. Tartalmasan töltöttük itt napjainkat: futni voltunk Tolna festői dombjai között, és hogy az izomtónusok megmaradjanak, használatba vettük a kastély konditermét.
Ezek után a napot gyógyfürdőzéssel, úszással és szaunával zártuk le. Vacsi után még sétáltunk az 5,5 hektáros kastély kertben, közben megetettük a kecskéket, barikat. Csupa szép emléket gyűjtöttünk itt – köszönet az adományozóknak -, de sajnos hamar eltelt a 2 nap.
Hazafelé még útba esett Tamási, ahol éppen mtb versenyt rendeztek. Gondoltam megviccelem a sporttársaimat a jelenlétemmel, persze eszembe sem volt indulni, bringa nélkül voltunk. SzoBa meglepetésében átkutatta az autómat, nagy megkönnyebbüléssel vette észre, hogy nincs nálam még egy kerék sem.
Haza érve szembesültem a vizsgák közelségével, neki álltam készülni a kerékpár edzői vizsgákra, Gabi az egyetemi ZH-ra tanult, megvoltak az elfoglaltságok, csak az idő volt kevés rá…
A vizsgák után a Szupermaraton két szakaszán bringáztam, érdekes volt belülről látni a futókat, eszméletlen nagy teljesítmény egyénibe futni 5 napon keresztül. Váltóban is nagyszerű kihívás. Kitűnő hangulat és sok szurkoló jellemezte a váltó zónákat. Nagyszerű élmény, ahogy az iskolások szurkolnak az út mentén. Tata és Budakeszi között elég dombos volt az útvonal, az elsők meglepően jó tempót futottak a meredek dombokon is, sok kilométerrel a lábukban. Sok ismerőssel találkoztam, s nagyon meglepett, hogy egy ilyen nagyszabású futóversenyen is ismert vagyok.
Az utolsó szakaszban már „csak” egy fél maraton volt hátra, rengetegen vágtak neki a távnak. Kísértem bringával Gabit és Szilvesztert, itattam és etettem őket, szurkoltam az ismerősöknek. Nekem sem volt könnyű dolgom a futó tempóban tekerni illetve húzni a féket János hegynek lefelé, izzottak a féktárcsák rendesen.
A táv ¾-nél egy kicsit eléhezett Gabi, elsősegélybe részesítettem Speed zselé formájában, ha nem lenne elég neki a zselé, közel van a meki, veszek egy nagyravágyó menüt, az biztos kitart a végéig.
Ehhez hasonló hülyeségekkel tartottuk, Szilveszterrel a lelket Gabiban.
Szerencsére beérte egy zselével és mintha puskából lőtték volna ki, úgy megindult, csak falta a kilométereket, ha már más nem volt.
Cél, hogy 2 óra alatt teljesítse a fél maratont, sikerült, büszke vagyok rá, célba érkezéskor bemondták, hogy az én barátnőm, hogy honnan tudták??!
Pénteken még fél maraton kisérés, vasárnap pedig már Ethichsport cyclocross kupára mentünk Fityiszékkel.
A cyclocross edzést a verseny előtt kezdtük el 1 nappal, Kamaraerdőben van egy rövid körünk 2-3 leszállással. Ottó bá méri a köridőket, egyre gyorsabban kell menni a végére…
Vasárnap a versenyre nagyon szép idő volt, a pálya is tetszett: 1 dupla akadályt, 1 lépcsőt és 1 szimpla akadályt kellett leküzdeni és még egy dombos erdős kis hurok volt a pályában. Rajt után hátrébb maradtam a 4-5. helyen felmérni a többieket, mert ez volt az első megmérettetés a hazai 
cyclcrossban. A verseny elején még a 3-4. helyen tekertem. Szegával mentünk együtt, majd féltávnál muszáj volt felérni Tisza Zolira, mert leszakította a meglepően jó helyen tekerő Reitinger Gábort. A kis dombos körnél bekoszoltam ing-gatya leszakítva a közelemben mindenkit, felértem Zozo-ra. Innentől egymást váltva mentünk, én a dombos részt nyomtam elől, Zoli az akadályoknál mutatta a technikát. Végén sprintbefutóra érkeztünk, de nem tudtam sprintelni sokáig, mert kijött a lábam a pedálból, így Zozo lett a nyertes, de nem is az eredmény számított, inkább az edzés és a technika gyakorlása, így elsőre. Jót edzettünk, élveztem a versenyt, jó volt a szervezés, a pálya, csak a kategóriák elnevezése és csoportosítása nem volt a megszokott.
A következő hétvégén az osztrák cyclocross Wintercup első fordulójára utaztunk a válogatott kerettel.
Reggel 7-kor, az M1 autópályán Biához közeli benzinkúton vettek volna fel SzoBá-ék, sűrű köd miatt nem vették észre a kutat. Ezért a leálló sávban ugrottam be a csapat járgányba, közben egy árok és egy szalagkorlát állta utamat, de nem jelentett gondot, átugortam egy frappáns cyclocross-os mozdulattal, már korán reggel még félálomban gyakoroltatták velem az akadály átugrást. Hát igen ezt álmomból felkeltve is tudnom kell, hogy Ottó bá szavait említsem.
Szega, Specziár, Fürdős Feri és én voltam a keret. SzoBa új szerepbe lépve volt az operatőr. Az ftc-cycling.com oldalon nézhetők az általa készült videók, nem rosszak egy kezdőtől, tehetséges. A rajtnál nem volt beszólítás, már csak a 2. sorba tudtam beállni, Specziár még az első sor szélére befurakodott. Én a rajtot rosszul kaptam el 20.-25. helyen tekertünk Ferivel. A verseny felénél felértem a 6.-7. helyre, ahol Specziár tekert, udvariasan előre engedett, ezután még két versenyzőt le tudtam szedni a nem könnyen előzhető csiki-csukis pályán. Így az 5. helyre futottam be, mint utólag kiderült az eredmény listán. Verseny előtt rosszabbra számítottam, de a tavalyinál mindenképp jobb eredmény, ahol a rajt után csak 50 méterig jutottam el egy bukás miatt. Ezek után az osztrákok biztos kőbe vésték a nevemet, mert a verseny előtt ugyanis az egyik osztrák biciklis fórumon az a téma ment, hogy jönnek a magyarok …
Úgy érzem, ha rajtot nem szúrom el, még dobogós helyezést is el tudok csípni, majd következő Wintercup-on az első sorba állok be.
Soron következő cyclocross versenyem, Skoda Yeti CX Kupán mérkőztünk meg, nem csak a hazai legjobbak voltak jelen, hanem 3 osztrák és 1 német versenyző is érkezett.
Rajtnál az első sorból indultam, kicsit beragadtam a rajtnál Cser Gabi mögé, a külföldiek jól kilőttek. Körről- körre jöttem fel, dolgoztam le a hátrányomat. Kb. a felénél a 2. helyen tekerő osztrák srácot szedtem le, utána pedig üldözőbe vettem az első helyen tekerő német versenyzőt.
Sokáig nem közeledtem, ugyanakkora a tempót mentünk, majd az utolsó 3 körben kezdtem közelíteni a kissé megfáradt Helge-hez. Utolsó előtti körben átvettem a vezetést, nem akartam az utcsó körre hagyni. Elkezdtem a támadásokat a dombos részeken, és a kanyarok utáni kigyorsítást is jobban megnyomtam. Megnyugtató előnyt szereztem az utolsó körre. A pályának nagyon jó élvezetes volt a kijelölése, sok kanyarral, dombokkal és csak egy leszállással, abszolúte nekem feküdt a pálya. Nemzetközileg is megállta volna a helyét, csak rajt után kell hosszabb egyenes részt hagyni, még egy akadály is elfért volna. Én nagyon élveztem a versenyt és a szurkoló nézőknek is izgalmasnak bizonyult a verseny. A technikai is jól viselte a megpróbáltatásokat, Sunrace Driven országúti szettje a Haibike Noon RC bringán, így egy év használat után is kiválóan teszi a dolgát.
Köszönöm a biztatást, szurkolást mindenkinek, plusz erőt adott, hogy megnyerjem a Skoda Yeti tesztvezetést és ez már egy nemzeti ügy volt…
Következő hétvégén visszavágóra megyünk a válogatottal a sógorékhoz egy nemezközi C2-es CX osztrák kupára, várhatóan sok nációból érkeznek az uci pontok miatt, cél a top 10-be kerülni pontszerző helyre.
Szurkoljatok, hogy sikerüljön a pont szerzés!